A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

TARCZAI Béla: A tehetséggondozás miskolci modellje a két világháború között (emlékezés Tóth Zoltán Viktorra)

Intézet az 1986-ban kiadott „Tehetségmentés az iskolában 1920-1944" című kiadványában,

8 Orosz Lajos tollából közölt néhány adatot a szövetségről. A Szent Alajos Diákszövetség működésének 30 éve alatt gondozásba vett mintegy 2000 diák szinte kivétel nélkül befejezte a középiskolát, ellentétben az állami rendszerben tapasztalt lemorzsolódással. A különbözőség magyarázata a kiválasztás eltérő módszerében található meg. Tóth Zoltán Viktor és munkatársai személyes és többszörösen mérlegelt kiválasztást végeztek, tehát az első pillanattól kezdve élő kapcsolat volt - és ez mindvégig meg is maradt - a kiválasztók és a kiválasztottak között. Az állami rendszerekben az eljárás személytelen volt, a diákok általános felhívás alapján jelentkezhettek. A középiskolát végzett Szent Alajos-diákok túlnyomó része egyetemre, főiskolára került, és valóban hasznos tagja lett a társadalomnak. Sokan választották a papi és a tanári hivatást. Ez érthető is, hiszen a serdülőkorban a példáknak van hatása a gyermeklélekre. A fiatalok otthon a falujukban papjukat, a középiskolában pedig a tanáraikat tekintették példaképüknek, és ennek hatására döntöttek a pályaválasztásnál. De találunk a diplomások között egyetemi, főiskolai tanárt, tudományos kutatót, törvényszéki bírót, elnököt, főlevéltárost, kórházigazgató főorvost, nagyüzemi műszaki igazgatót és főtisztviselőt. Végezetül meg kell emlékeznem arról az emberről, aki a Diákszövetséget kitalálta, fejlesztette és a két világháború közötti, igencsak nehéz gazdasági viszonyok mellett, tisztességgel működtette. 1890-ben született Ernődön, nyolcgyermekes családban. 1910-ben szentelték pappá Egerben, 1915-ben került Miskolcra, segédlelkészként a mindszenti parókiára. A szociális kérdések iránti fogékonyságot otthonról hozta magával, a közéleti érdeklődésre az élet nevelte, kényszerítette. Érdeklődésének és tenni akarásának egy pap esetében szokatlan sokrétűségét bizonyítja, hogy sok egyesületben, szervezetben vállalt vezető szerepet. A Szent Alajos Diákszövetség mellett, az azonos nevű Mária Kongregáció prézese, az Alsóvárosi Egyházi Énekkar elnöke, a Miskolci Keresztényszocialista Szakszervezet ügyvezető elnöke, a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete miskolci csoportjának elnöke, a Miskolci Keresztény Hitelszövetkezet - az ún. „Mezítlábas Bank" alapítója és igazgatóságának elnöke volt. Mint ember a derűs, kiegyensúlyozott, a való világban élő pap típusát valósította meg. Erőteljes alkatú, erős hangú férfi és ezzel együtt, kiváló szónok volt. Kedvelte a vidám társaságot, anekdotázásával hangulatot tudott maga körül teremteni. Ha megkérdezték, bevallotta, hogy különösen szereti a tejfeles paprikáscsirkét, és hogy a „Kint lakom én Kisperjésen" kezdetű dal a kedvence. Mindemellett papi és vezetői kötelezettségeit mindenkor fegyelmezetten teljesítette. Hívei rajongtak érte, de bezárkózásra hajlamos paptársai „túlságosan világias" magatartása miatt bírálták. Születésének 110. és felszentelésének 90. évfordulóján hálával és tisztelettel emlékeznek rá diákjai. 8 A szakcikkgyűjteményt az Oktatáskutató Intézet sokszorosított formában, 1986-ban adta ki. írói között két volt Szent Alajos-diák található. 308