A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

GULYA István: A miskolci 10-es honvéd múzeum

zászlóalj megmaradt katonái kicsúsztak a gyűrűből, sok nélkülözés után, megalázva, rongyosan tértek haza. Az ezred parancsnoksága, a műszaki század, a 2. zászlóalj és az ezred teljes málnája az olasz bekerítés után fogságba került, a tisztek és a legénység csak 1919 őszén térhetett haza a hadifogolytáborból.

6 A hadiözvegy- és árvaalap és az első gyűjtemény A 10-es honvéd gyalogezred a háború első két évében komoly emberveszteséget szenvedett. Elsősorban fiatal és zömében nőtlen férfiak vonultak be az első korosztályokkal, azonban így is sok özvegy és árva maradt az elhunytak után. Székely Dezső főhadnagy, ezredélelmező tiszt kezdeményezésére gyűjtést rendeztek a hadiözvegyek és árvák javára. Az ezredben több művészi ambíciójú tiszt is szolgált: Sassy Csaba költeményeit, Kövér Gyula és Meilinger Dezső rajzait képes levelezőlapokon kiadták, ez jelentette az első bevételt. Kobek (Kádár) Béla ezredparancsnok támogatta a kezdeményezést, 1916. március 5-én szervezett formát öltött a 10-es honvéd hadiözvegy- és árvaalap. Bizottsága emléklapokat, levelezőlapokat, fotóalbumot, karikatúragyűjteményt,

7 sapkajelvényeket, később hazafias dalok szövegeit és kottáit készíttetett. Kotuzowban mozit nyitottak, kuglizót és népligetet létesítettek, melyeknek bevételei szintén az alap vagyonát növelték. 1916 júliusában Sáfrány Géza alezredes vette át az ezred parancsnokságát, aki lelkesen vetette bele magát az alap gyarapításának munkájába.

8 A parancsnok példája a legénységre is átragadt, a levelezőlapok, fotók jelentős részét ők vásárolták meg. A lövészárokban az állandó életveszély olyan közösséget kovácsolt a katonákból, ami a békeidők kaszárnyájában elképzelhetetlen lett volna. A 10-es honvéd gyalogezred a háború utolsó éveiben híres volt összetartozásáról és moráljáról, ennek kialakításában a folyamatos egymásrautaltság mellett nagy szerepe lehetett az árvaalap gyarapításáért végzett közös munkának. 1917. július 15-én jelent meg a 10-es Honvéd, az ezred tábori újságjának első száma. Havonta két alkalommal jelent meg a háború végéig, az ezred életét kiválóan dokumentálta. Életre hívásának alapvető célja az árvaalap vagyonának növelése volt, melynek egyrészt az újság eladásából származó jövedelemmel, másrészt az alap hátországban való népszerűsítésével tett eleget. A lap fontos szerepet töltött be a hátország informálásában, bemutatta a katonák hőstetteit, mindennapjait (mindezt könnyed humorral), ezzel az ezred tagjainak összetartozását is erősítette. Az újságot Miskolcon, Egerben és Sátoraljaújhelyen árusították, de előfizetéseket is elfogadtak. 1918 nyarára a kiadóhivatal már állandó munkatársakkal dolgozott, akiket a pótzászlóaljhoz vezényeltek Miskolcra. A Széchenyi u. 4., majd októbertől a Széchenyi u. 32. alatt működött a kiadóhivatal, helyiségében valóságos 10-es honvéd bolt működött: az újságok mellett képes levelezőlapot, karikatúrát, verseskönyvet, kottát, sapkajelvényt is árusítottak, mindezek bevétele az árvaalapot gyarapította. Küldeményeket kézbesítettek a frontra és itt függesztették ki az ezreddel kapcsolatos legfrissebb híreket, a halottak, sebesültek jegyzékét. 1918 őszén már kb. 5000 előfizetője volt az ezred újságjának.

9 6 10-es Honvéd, 1925. november 8. Az ezred irattára, történetének legfontosabb forrása eltűnt. Az 1930-as években a magyar-olasz fegyverbarátság idején az Emlékalbum szerzői kerestették az olasz levéltárakban, de nem jártak eredménnyel. Az olaszok valószínűleg, mint számukra értéktelent a háború után megsemmisítették, de nem kizárt, hogy még ma is lappang valahol. 7 Kacagó lapok a komoly időkből, karikatúragyűjtemény (1915-1916.) Kövér Gyula rajzai. 8 Emlékalbum 1939. 194-195. 9

10-es Honvéd, 1918. július 15. és 1918. november 1.; Emlékalbum 1939. 196. 293