A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

Tájunkon közel hat és fél személy élt egy ház közös fedele alatt - az országos átlaghoz hasonlóan -, de a matyó településeken és Ivánkán több mint hét személy, sőt a rekordot Keresztespüspöki tartotta 8 fölötti átlaglétszámmal. Valk, Geszt és Lövő falvaiban azonban még öt és fél személy sem lakott egy-egy házban. Az egy házra jutó személyek száma jelezheti a házak nagyságát és/vagy zsúfoltságát, illetve azt, hogy egy házban több család (háztartás) is élt együtt. Ebből viszont a házközösségi szokások elterjedtségére többgenerációs nagycsaládok együttlakásának gyakoriságára (is) lehet bizonyos következtetéseket levonni. A keresztény lakosságot felekezeti megoszlásban nem mutatták ki népszámláláskor, de számba vették a zsidóságot. Tájunkon az 1736. évi 5 családdal

48 szemben 1786ban összesen 99 családot írtak össze 440 lélekszámmal. Ez azt jelenti, hogy az átlagos zsidó család (4,4 fő) kisebb volt a közel 5 személyből álló kereszténynél. Három Bükk-vidéki faluban (Tibolddaróc, Felsőábrány, Vatta), az alföldi részen pedig Nagymihály volt a zsidók fő tömörülési központja. Ebben a négy községben összpontosult a táj zsidóságának mintegy 80%-a, a maradék további 7 helység között oszlott meg. A települések többségében azonban még nem élt zsidó, így Mezőkövesden sem. Az egész ország 1% körüli zsidó népességével szemben Borsod megyében - s benne tájunkon is - 1,7% volt a zsidó lakosság aránya, kb. fele a Pozsony és Nyitra megyeinek és jóval kevesebb az északkeleti Zemplén és Máramaros megyék 3% körüli arányánál. Felsőábrány lakosságának azonban több mint 15, Vattáénak közel 10%-a, Daróc és Nagymihályénak is 7%-a zsidó vallású volt (4. táblázat). Az egész népességet jellemző fontosabb mutatókon túlmenően nagy részletességgel vették számba a hadra fogható férfilakosságot. Ezekből az adatokból a keresztény férfilakosság korcsoport-megoszlására, családi állapotára és rendi-társadalmi, foglalkozási megoszlására vonatkozóan is kaphatunk némi képet. A keresztény férfiaknál tájunkon 37-38%-a - az országos 35-36%-nál valamivel nagyobb része - tartozott az 1-12 és 13-17 éves korú „sarjadék"-hoz. A 18 éven aluliaknak ez az aránya a települések mintegy felénél meghaladta a 40%-ot, Mezőkeresztesen azonban nem érte el a 24%-ot sem, Lövő és Nagymihály, Felsőábrány és Zsérc falvakban pedig nem sokkal haladta meg a 30%-ot. Ugyanezeken a településeken Nagymihály kivételével - a nemesi lakosság aránya kiemelkedően magas. A nemesek fiait azonban nem vették számba a „sarjadék"-ban, hanem a nemesi családok valamennyi férfitagját a „nemesek" rovatában tüntették fel, életkorra való tekintet nélkül. A nemesi lakosság aránya környékünkön meglehetősen magas volt a 4-5%-os országos átlaghoz képest, de a 15%-os Borsod megyei átlagnál kevesebb: 10-11%. Megoszlásuk településenként eléggé változatos. Az egész régió nemeseinek több mint fele négy református (többségű) településen tömörült: Felsőábrányban és Lövőn mintegy felét, Mezőkeresztesen és Zsércen is több mint harmadát tették a felnőtt férfilakosságnak. További - szintén református többségű - falvakban is (Daróc, Geszt, Vatta, Nagymihály) 20% körül mozgott a nemesek aránya. Ezzel szemben a katolikus - jelentős részben telepes - népesség körében általában kevés a nemes: Kacson pl. egyetlenegy sem volt, Cserépváralján mindössze 2, Keresztespüspökiben 3 férfi személy és így tovább. A katolikus települések közül csak Mezőkövesden, Ivánkán és Négyesen haladja meg számuk a 10%-ot. Külön számba vették és településenként kimutatták a papokat, tisztviselőket és azokat a személyeket - „polgár"-okat, vagyis többnyire mesterembereket -, akiket nem a Klein i. m. 50. 276