A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

uradalmi nevelőnő, s a pap - lévén orvos nem lakott helyben. E szűk körhöz tartozó fiatalság örök problémája már ekkor is a párválasztás. így volt ez az 1910-es évek elején, mikor nagy rivalizálás támadt a Bárczay gyerekek tanítónője, Lenke asszony, s a helyi tanító lánya, Fehérvári Ilonka között, a fiatal Kovács segédjegyző kegyeiért. Nagyon is emberi élethelyzet, s mint ahogy a szerelem nem ismer lehetetlent, mind Lenke, mind Ilonka kisasszony igyekezett minél többet korzózni a falu utcáján. Még a tavaszi esőktől felázott út sem jelentett akadályt, a sárba fektetett pallón könnyű napernyővel egyensúlyozva igyekeztek eljutni Grünné boltjáig.

96 E kispolgári egzisztenciával a Bódva-völgyi nemesség nem tartott fenn társas kapcsolatot. Tisztelet és távolságtartás, így jellemezhetnénk viszonyukat. E körből a birtokosok számára legszalonképesebb a lelkész volt, mint Isten szolgája. Az egymással érintkező birtokos réteg képezte a társas életet, mely sokszor komoly kulturális tartalma ellenére is belterjes és provinciális maradt. Valamennyi nemesi család vágyott egyfajta magasabb kulturális élettérre - ha másért nem gyermekei neveltetése okán -, mint amelyet a Bódva-völgy, Miskolc vagy akár Kassa nyújtani tudott. Szekrényessyék még inkább vágytak nagyvárosi kultúrmiliőre, hisz valamennyien felnőttként kerültek ide a fővárosból. Árpád vidéki birtokos léte ellenére, mindvégig megmaradt (fő)városi embernek. Otthonosan mozgott nagyvilági körökben, járt kaszinóba, operába. Nem úgy, mint sok tősgyökeres vármegyei prediális, ki feszengve rendelt a Pannónia éttermében, s szmoking helyett szívesebben húzott volna magára zsinóros dolmányt, s szivar helyett szítt volna cseresznyeszár pipát. Árpád és neje, Lossonczy Albina, gazdag emberek lévén, gyakran tartózkodtak a császárvárosban, Bécsben. Ily alkalmakkor a család találkozóhelye Árpád unokatestvére, Szekrényessy Kornél (1841-1883) mérnök és felesége Wandl Irma tulajdonában lévő szállóban volt, melyről a kislány Bizell Margit így emlékezik: „...Wandl fogadóba szálltunk. Árpád bácsit és Albiné nénit ott találtuk. "

9 Bécs eleven kulturális életével vonzotta Árpádékat. Valahányszor ott jártak ellátogattak a Burgh Theater előadásaira. Ez idő tájt aratta itt sikereit Árpád unokahúga, Szekrényessy Gizella (1881-1920) az operaműfajban. Mint Wagner-énekesnő, kasszadarabja a „Bolygó hollandi" Zentája volt.

9 Bécsből a gyermekszerető Árpád rendszerint valamennyi unokaöccsének, húgának ajándékkal kedveskedett: „...Árpád bácsi mindegyik testvéremnek vett, és küldött ajándékokat". Bécsből hol együtt, hol külön Budapestre mentek, folytatva a rokoni látogatások sorát. Ily alkalmakkor szállást Szekrényessy Lajos elegáns budai lakásában vettek, hol testvéri szeretettel gondoskodtak róluk. Fentlétük idejét igyekeztek minél több kulturális programmal változatossá tenni. „... Árpád bácsi, Lajos bácsi (Szekrényessy) és mi megvacsoráltunk, azután Árpád és Lajos bácsi Orfeumba mentek...". Az Orfeum, mint zenés mulatóhely kedvelt szórakozási centrum volt a 19. század végi Budapesten, mely látványos, vidám és könnyed produkcióival hívogatta a vidéki dzsentrit: „Anna, Lajos és Árpád bácsival vitorlázni ment. Hazajövetelüknél mondotta Árpád bácsi, hogy minket (ú. Bizell Margitot és Szekrényessy Annát) elvisz az Orfeumba. ... Egy jó asztalt kaptunk. Nagyon szép volt: „Fáraó felesége", aztán „Miss ophélia", aztán „Némajáték", aztán „Rasden bárónő", aztán „Barisson testvérek", aztán „John és Jagux" aztán egy „Szerpentin tánczosnő". Anna meg én fagylajtot ettünk. Pause közt megnéztük a helységeket. Nagyon herczigek voltak ...a némajátékban, melyet csupa akrobata játszott rémítő sokat nevettem ... A szerpentin tánczosnőnél kioltották az 235