A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

Ilyenkor a belső park ősfái alatt, a szökőkút csobogó vize mellett, szépen terített asztaloknál folyt a diskurzus, melyet rendszerint délutáni házihangverseny követett. Ilyenkor „... Szekrényessy Árpád bácsi zongorázott és Szomjas Lulu énekelt, szomorú a nyárfaerdő" ?

x Rendszerint Szekrényessy Árpád sógornője, a szentpéteri birtokos Lossonczy Károlyné vajai Vay Leonie játszotta még Shopen kis menüettjeit. A hölgyek külön társaságot alkotva, előszeretettel beszélgettek Goethe lírájáról, megbízható cselédekről, vasárnapi prédikációkról, s a legújabb bécsi és pesti divatról. Nagy mulatságszámba ment, ugyancsak nyaranta a fürdőzés. A külső park ősfái alatt, meredek partoldalon lépcső vezetett le, a csendes sodrású Bódvához. Itt külön, mindig friss homokkal felszórt, egyenesre planírozott partszakasz kínált kitűnő lehetőséget a fürdésre és csónakkikötésre. Szép formájú egypárevezős csónakból kettő szolgálta a háziakat. Jó időben a környék rokon gyerekei mindennaposak voltak itt, „... délelőttönként eljártunk a Szekrényessy ék kertjébe a Bódvába fürödni... szerettünk a vízben lubickol•„ 92 ni . A homokos parton csinos kis fa fürdőkabin szolgált átöltözési helyül. A régi szokásoknak megfelelően az úri közönség diszkréten kezelte a fürdőzést. A kastély felőli partszakaszt a hölgyek, míg a Bódva másik felén lévőt az urak használták. „Margit nagysága" idejében a cselédség használhatta a férfiszakaszt. Árpád maga is szívesen úszott - különösen Kálmán bátyja ottlétekor - ódivatú csíkos vállpántos fürdődresszében. Egy ilyen önfeledt fürdőzés alkalmával Ragályi Róza (Dodi néni) kis híján belefulladt a megáradt Bódvába, vőlegénye, Horváth Márk mentette ki. A gyerekek számára a társasági összejövetelek legkedveltebb része a nyári fürdőzések után a befagyott Bódván való korcsolyázás: „Berta néni nekünk adta az összes régi korcsolyáját. Ezeket mind kivittük a Bódva jegére és osztogattuk a körénk sereglő falusi gyerekeknek. Némelyiknek csak fél pár jutott, némelyiknek egész, úgy vonultunk végig a Bódván."

93 Ugyancsak kedvelt mulatságszámba ment a Szekrényessy birtok erdejében a szamócázás. Ezt engedéllyel falusi lakosok is megtehették, ha a nagyságos úr engedélyezte, s a számtartó által nevük felvétetett egy szigorú nagy könyvbe. A felnőtt közönség egyik legönfeledtebb mulatsága a kis- és nagyvadra menő vadászat. A tavasz megjelentével az urak szívesen jártak szalonkalesre, télen pedig nagyvadra. A Szekrényessy leszármazott, s az udvarház örököse Bizell Margit (1879-1943), 1894. januári feljegyzése hűen szemlélteti az egykori vadászatok eseményeit: „Ma korán, fél hatkor keltem fel, a hold még sütött. Kissé ügyetlen cselédnek segítettem mindent elkészíteni ...az urak sebtiben megreggeliztek, aztán rendbe szedték fegyvereiket. Az udvarban addig 140 hajtó várt. Miután Papa (ti. Bizell Gyula) őket csoportokba elosztotta és rendeletjeit elvégezte elindultak ... Nagyon tiszta szép idő volt. 4 ember később Mamától (ti. Szekrényessy Margit, 1854-1932) gondosan bepakolt hideg pecsenyét, sódart, pogácsát és bort, a hajtóknak meg pálinkát vitt el. Mi addig lassan készültünk az ebédhez, mely 6 órakor lesz. Az erdőből nemsokára 2 ember, 3 nyulat és egy rókát majd aztán 2 nyulat és 2 rókát hozott haza. 7 hajtás volt összesen. Vaddisznó nyomokat sokat láttak, de puska elé egyet se tudtak hajtani. Egy őzet lőttek, de melyet még nem találtak meg. Este az urak hazajöttek. 6 órakor ebédeltünk. 12-en voltunk. Ebéd után a vendégszobában mindnyájan kártyáztak, azután Demeter kitűnő anekdotákat beszélt el. 11 órakor haza mentek." 4 233