A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

ra elcsendesedett az ispán és a cselédek szállásainak környéke. Módszeresen, sokszor előkészítve és egymást lehetőleg nem zavarva végezték lopási ténykedéseiket a cselédek. Leleplező akciót főleg az ispán szervezett, mivel az ő „ szerzési" érdekeit is sértette a cselédek lopása. Volt egy bizalmi embere, aki egy alkalommal el is kapta a falu kondásának a kezét, amint az előre meglazított deszka résén benyúlkálva félmarokkal szedte ki a szecskát az oldalára erősített kis szütyőbe. Az ijedtségen és hírbe esésen kívül nem történt semmi, mert a kondás el tudott szaladni, de az imából káromkodásba átcsapó megrökönyödött kifejezéseit jóízűen emlegették a cselédek hosszú ideig: „ Oh Uram Isten segíts! ...ez mindjárt leharapja a kezemet is. " - kiáltotta a kondás. "

74 Más alkalommal az ispán bizalmasa került hasonló kényelmetlen helyzetbe: „Éppen akkor jött haza menyecskézésből az ispán, amikor megbízottja szecskával telt szütyőjével indult volna haza. „Hát maga is lop? " - rivallt rá az ispán. Erre a megszeppent ember a közszájon forgó szólásmondást hadarta el válaszul: „A pap az oltárról az ispán a magtárból, meg aztán nekem is élnem kell! "

75 Szekrényessy uradalom cselédei, készpénz mellett átlagosan, a következő évi juttatásokat kapták: 12 kg zsírszalonna, 4 mázsa búza, 8 mázsa rozs, 2 mázsa árpa, 10 kg só, 4 köbméter fa, később 16 mázsa szén. A nagyságos úr használatra családonként átengedett 1200 négyszögöl szántót és 100 négyszögöl konyhakertet. Meg volt engedve, hogy saját malacot hat hónapig, tehenét pedig mindvégig az uradalmi legelőn etesse. Tehéntartás helyett esetenként napi két liter tejet kapott a cseléd. Később, liba kivételével szabadon tarthatta uradalmi takarmányon baromfijait. Mindezekért cserébe évi tizenkét nap ingyenmunkával tartozott, mely főként vasárnapokon lucerna- és szénakaszálásból állt. SZALON HÖLGYEK, URAK A gazdálkodás gondjaitól kevésbé függő Szekrényessy nagyságos úr sokkal inkább élhetett a közügyeknek és családjának. Eredeti vidám ember volt „... sok szimpatikus vonással"

76 Könnyen tudott kapcsolatot teremteni, mindig jól megtalálta a hangot az emberekkel, kik ha megismerték, hamar megszerették. „Állandóan ragyogó jókedve, tréfálkozó hajlama, szellemes ötletei felderítették a házat... a vármegyében igen népszerű ember volt. " 77 Kedélyes tréfálkozásai miatt különösen kedvelt volt az apróságok körében, hisz „... kitűnően tudott a gyerekekkel bánni" 1% Nyaranta gyerekzsivajtól volt hangos a Szekrényessy-park, melyre Bárczay Róza ekként emlékezik: „A kertje a Bódva partján feküdt és délutánonként sokszor elvitt minket csolnakázni Árpád bácsi... A házon torony is volt, ahová vas csigalépcső vezetett föl. Nagy élmény volt számunkra ezen a lépcsőn fölrohanni és a toronyból szétnézni... Azonkívül mindenféle történettel mulattatott minket."

79 Nagy mesélő hírében állt, s eleven fantáziájának köszönhetően mindenből tréfát faragott. így nevezte el a miskolci vörös templom közelében működő Nemes Árpád patikust, „vazelin sógornak",,

80 az ugyancsak Miskolcon működő Trill ház béli cukrászdát „Három nyúl cukrászdának"

81 (Tri haas). A környéken működő méhészeket kaptárfosztogatásaikról gyermeknyelven csak „sikkasztó méhészeknek" 82 titulálta. Előfordult, hogy a Bárczay gyerekeket kisebb kirándulás címén megutaztatta: „Szekrényessy Árpád bácsi ... kis hajtókocsiján elvitt minket a Sajószentpéter határában lévő Kopaszfőld-Duzsnok korcsmájába. Ott egy spriccert rendelt nekünk ,..".

83 A borsodi 228