A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

sági irányítás alatt álló, legkevesebb 250 holdnyi terület 210 hold erdőből, 22 hold szántóból, 4 hold kertből és 14 hold rétből állt. Itt kilenc cseléd volt alkalmazásban, azonban a teljes Szekrényessy-uradalom cselédlétszáma, a kastély körüli személyzettel együtt 45-50 fő körül mozgott. A belső udvari cselédeken túl, külön szerep jutott az uradalmi mestereknek. Közülük állandó alkalmazásban két személy volt. A kovács feladata, uradalmi műhelyében a lópatkolás, szerszám javítás és mindenfajta vasmunka elvégzése volt. A kerékgyártó pótolta, javította az eltört kocsikerekeket, s készítette az összes fa szerszámot. A falut Balajt felé elhagyva, az 1898-tól erre közlekedő Bódva-völgyi vasút sínéinek közelében a gyorsuló sodrású Bódva vizén kerepelt a Szekrényessy-féle vízimalom. Az ódon faalkotmány mohos kerekei évszázadok óta hajtották itt a vizet, tulajdonos földesuraiknak pedig a gabona őrletéséből származó busás hasznot. Egy, esetenként két uradalmi molnár, s az őket kiszolgáló segédszemélyzet végezte itt teendőit, őrölték a nagyságos úr és a falu lakóinak gabonáját. A Szekrényessy-uradalomban két állandó majoros dolgozott. Feladatuk a harminc-negyven tehén, tizenöt-húsz borjú és néhány növendékcsikó etetése, almozása, legeltetése volt. Felelősséggel tartoztak az állományt megőrizni. Ha felfújódás miatt mégis kényszervágást kellett végrehajtani, a húst a cselédek közt osztották szét. Velük összhangban dolgoztak az ún. hetesek, kik két ökrös vagy bivalyos szekérrel hordták az etetéshez szükséges szénát és almozáshoz használatos szalmát. Feladatuk volt még a szecskavágás, mely döntően állati takarmányként is használatos cukorrépa-darabolásból állt. Az uradalom cselédei sorában álltak még a béresek. Tevékenységi körük kiterjedt négy-öt ökrük etetésére, itatására, almozására, befogására és hajtására. Rendszerint a gőzeke után szántották, boronálták a földet. Részt vettek a vetésben, betakarításban, trágyahordásban és egyéb szállítási munkákban. Vezetőjük, ki felelős volt a kiadott eszközökért és a munkák elvégzéséért, előző este kapta meg utasításait az ispántól. A béresek mellett külön alkalmaztak szállítókat, ún. igáskocsisokat, kik két-két lóval, az első kocsis irányítása mellett végezték kijelölt feladatukat. Létszámuk, Szekrényessy nagyságos úr idején, hat főt tett ki. Külön feladatkörrel rendelkeztek a mezőőrök vagy csőszök. Idényszerű munkájuk a mező védelme a tolvajok és állatkárok ellen. Hasonló feladattal fogadták fel az erdőkerülőket és vadőröket. Szerepük különösen télen volt jelentős, az erdei tolvajlások és orvvadászatok elszaporodása idején. Hatáskörükbe tartozott még az időnkénti erdőirtás, s-a munkások fizetségéül - a gallyfa kiadása. A szőlőcsősz Szekrényessy Árpád szőlejét felügyelte. Nyári idénymunkákra szegődtek - többnyire a környék falvaiból - a hónaposok, kiknek fizetsége havi két mázsa búza, és négy kilogramm szalonna volt. Szállást az uradalmi cselédházban kaptak, hol akár nyolcan-tízen is elaludtak egy szobában. Hetente jártak haza „tisztát váltani". Szekrényessyék átlagban négy dohánykertészt alkalmaztak, kik egy esztendő alatt ötvenöt-hatvan mázsa termést takarítottak be, simítottak és osztályoztak. A közeli Bordái hegyen külön juhászcsalád állt alkalmazásban s nevelte az uradalom háromszáz-négyszáz birkáját, s tarthatott ingyen takarmányon a magáéból százat. A juhászt e vidéken csak bacsónak nevezték. A Szekrényessy-uradalom egyik kései bacsóját Dudics Istvánnak hívták, ki mellett állandóan egy bojtár is szolgált.

71 A község határában a Balajt felé vivő út fölött az ugyancsak családi birtoknak számító Isten hegyen állt Szekrényessy Árpád borospincéje. Ez a méreteinél fogva is 226