A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

Az udvar egészét különleges növények, virágos bokrok tarkították, melyeknek látványa a Borsodi úton elhaladót ámulatba ejtette. Az ezer színben játszó virágszőnyeg vörös virágai alkonyatkor oly hatást tettek a Bódva hídján átkelőre, mintha tűz égne Szekrényessy Árpád udvarán. Az épület balszárnya előtt Ragályi Tamás idejéből való vén diófa borított árnyat forró nyári napok alkalmával. Az udvar épületei gazdasági célúak, közülük kiemelkedik az önálló nagy mosóház, mely közvetlenül a falusi út mellett állt. Az épület, mely teljes terjedelmében alá volt pincézve, két nagy egységre tagolódott. Az egyik, a kút felől nyíló bejárattal, a mosóhelyiség, nagy üstökkel, tüzelési alkalmatosságokkal. Innen e hatalmas terű helyiségből nem volt átjárás az épület többi részébe. A mosóház másik része egészen más funkcióval bírt. Ennek bejárata a nagyszalon ablakával szemben, az udvar felől nyílt. Az ajtón belépve előszoba következett, honnan szemközt a kevésbé előkelő vendégek számára két vendégszoba nyílt, egy-egy útra néző ablakkal. Az előszobából balra nyílt a gyakori disznóvágások alkalmával használatos füstölő. Ezzel szemközt két külön helyiségben, az ételek nemei szerint, a meleg ül. hideg speiz. E két szoba egyben hatalmas élelmiszerraktárként is funkcionált, ahonnan rendszeresen pótolták a kúriában lévő speiz készletét. Az udvar másik két jelentős melléképület-csoportja az „L" alakban elhelyezkedő, egyszerű épületegyüttes. A falu hepehupás útjával párhuzamos, három helyiségből álló külön épület (összedőlt épületrészeit mára már lebontották), mely egy időben az uradalmi kocsis lakásaként funkcionált. Az Edelény felé eső helyiségben volt a kenyérsütő kemence, mely hetente átlagosan 20 kg kenyérrel látta el a háziakat, ill. a vendég úri népet. A mellette álló két helyiség egyike a tehénistálló ill. a távolabbi az ún. vendégistálló, a vizitációba érkező nemesi közönség lótartási helye. E háromhelyiséges épületre merőlegesen, de attól valamelyest távolabb, az „L" betű száraként négy helyiség következett. Az úthoz legközelebb eső volt Szekrényessy Árpád szép telivéreinek jól felszerelt istállója. A nagyságos úr híres volt lószeretetéről, istállójában hat-nyolc hátas ill. fogatos ló topogott állandóan a friss szalmán. A mellette elhelyezkedő kocsiszín adott helyt Szekrényessy Árpád két kocsijának. Közülük az egyik, egy fekete színű, ódivatú, kétüléses, hétköznapokon használatos szerkezet volt. Sajátossága, mely miatt feltűnést keltett a vármegyében, kocsis és utas fordított helyzetéből adódott. Nevezetesen, a két utas ült elől, a gyeplő pedig kettejük között húzódott a hátul elhelyezkedő hajtóig. A kocsit egyetlen ló ereje mozgatta. Jelesebb alkalmakkor négyfogatos, barna, nyitott hintón hajtatott a környező kastélyokba vagy Miskolcra. A sorban következő helyiség a ruhamángorló, melynek alápincézettsége miatt három lépcső magasan nyílt a bejárata. Egy öreg rézhengeres, kézzel hajtható mángorlógép zajongott itt, vasalásra előkészítendő a ruhát. Az alatta húzódó nagy pince őszönként magába fogadott egy vagon borsodi szenet. Az iménti épülettömegtől külön, de mintegy folytatásaként állt a pajta. Az oldalain nyitott, szellős épületben tartották az állatok takarmányozására szolgáló szénát, szalmát, lucernát, kukoricát stb. 221