A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

rézmetszésű kiadásai ...". De itt volt a neves zeneszerző, Hűmmel János saját kezű ajánlásával ellátott több zeneműve, melyet Szekrényessy Árpád nagyanyjának (br. Hauer Mária Terézia) ajánlott. Ez utóbbi anyag a Szekrényessy-hagyatékból később Kodály Zoltán tulajdonába került. Ugyancsak a borsodi Szekrényessy-könyvtár állományát gyarapította Jókai műveinek első, teljes kiadása, Szekrényessy Endre, egykori pesti városkapitány művei. Úgymint az első pesti viccgyűjtemény, „Demokritusi cseppek (1833-34), Ügyvédek és perlekedő felek kézikönyve (1835), A magyar magános polgári törvény (1837), A tiszti írásmód saját szavai (1834), Az álhalottak... (1835) ",

4 s igazi kultúrhistóriai unicumként a Lánchíd alapkőletételére időmértékes verseléssel írott, s díszkiadásban megjelentetett verse. A kéziratok között több Széchenyi-, Kossuth-levél mellett Árpád atyjának, Józsefnek művei, nevezetesen az 1830-as években bemutatott vígjátékok tisztázott szövege, valamint az elkallódott „Széchenyi István gróf némely terve" illetve „Az újpesti kikötő':

41 A borsodi családi könyvtár mellett jelentős a Szekrényessy-levéltár anyaga is, mely főként levelezésekből, évszázados családi feljegyzésekből, hivatalos értesítőkből, peranyagokból stb. tevődött össze. De milyen volt maga az épület, mely falaival az értékes családi könyvtár őrizőjévé vált? Ősi földön, a várdomb közvetlen közelében, az Edelény irányába vivő hepehupás falusi út (Borsodi út) mellett, a Bódvától övezve állt az ódon épület. Biztosra vehető, hogy központi helyzeténél fogva középkori alapokon nyugvó, nemesi udvarházzal van dolgunk. Valamelyik részbirtokos alakíthatta itt ki falusi gazdasági központját. Erre utal az épület, az út ill. Edelény irányából határoló, azt mintegy szoros gyűrűbe fogó gazdasági épületek elhelyezkedése. Semmi elegancia, minden pusztán a hétköznapi teendők, a falusi gazdaság feladatainak volt alárendelve. A főépület hármas tagolású, mondhatni szimmetrikus egységet alkotott. A középső, zömök, kontyolt tetejű épület képezte az udvarház ősi magvát, mely ha leegyszerűsített, s szerényebb formában is, de az egykori széphalmi Kazinczykúriával mutatott némi rokonságot. Az épület egésze alatt szép boltozatos pince húzódott, melynek lejárata - a télikert alatt - a park felől nyílt. Ezen ódon épületrész vályogtégla és terméskő keverékéből emelt falai között élt Szekrényessy Árpád előtt minden korábbi földbirtokos. A középső épület hajdan -jobb ill. bal oldali hozzátoldás híján - magányosan állt, a gazdasági épületek gyűrűjében. Díszítéseit tekintve is roppant szerény kivitelű alkotás. A falsíkon vájatolt falpillérek ismétlődtek, melyek valaha korinthoszira emlékeztető oszlopfejezetekben végződtek, a késő klasszicizmus provinciális formáit idézve. A középső részhez Szekrényessy Árpád birtokossága idején ragasztották az alacsonyabb és keskenyebb jobb- ill. balszárnyat, valamint az épület túlsó oldalán álló fedett télikertet, ill. bádogsüvegü romantikus tornyot. Ilyenformán a „Szekrényessykastély " - ahogy errefelé még ma is nevezik - a mellékhelyiségeket leszámítva toronynyal, s terasszal egyetemben tíz helyiségből, szobából állt. A Borsodi út felől többnyire úri fogattal érkező látogatók, az udvarra behajtván, az öreg épülettel szemben álló „nagy grupp" (rózsákkal beültetett kör alakú virágágy) mögé kanyarodva szállhattak ki. Míg a kocsis a lovakkal foglalatoskodott, addig a vendég a fatimpanonos, esőfogóval védett ajtón át nyert a cseléd révén bebocsátást az ódon épület előszobájába. 217