A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

Minden bizonnyal Szekrényessy Árpád megváltozott életkörülményeiben keresendők gyakori „betegeskedéseinek" okai. Ezt támasztja alá az a tény is, miután lejárt egy esztendei betegszabadsága, s 1876. november 24-én „... megújított felülvizsgálat útján, mint erős alkotású szolgálatképes, szolgálattételre beosztatott" a december 1-jei határidőre „... be nem vonult...", ezért „...a tartalékba való áthelyezése"

29 kezdetét vette. Végül Szekrényessy Árpád katonai pályája a „ 7-ik Frigyes Károly porosz herceg nevű huszár ezredbe"*

0 véget ér, mikor is, 1883. szeptember 21-én, hivatalosan tizenöt tényleges szolgálatban hét - eltöltött esztendő után véglegesen leköszönt. Az egyébként némiképp elfogult „unokaöccs", Császár Ernő visszaemlékezéseinek ide vonatkozó, hiteles része így summázza az eseményeket: „Árpád bátyánk huszárfőhadnagy korában elvette a gazdag Lossonczy Albinát, s tüstént otthagyván az armádiát, ennek borsodi birtokán telepedtek meg... ".

31 „BORSOD, SZEKRÉNYESSY ÁRPÁDÉK FÉSZKE" Borsod tehát az újdonsült Szekrényessy-birtokközpont, mely „... Edelény szomszédságában Szekrényessy Árpádékfészke volt"?

2 A falu, melynek első számú nagybirtokosa - mintegy hetven esztendőn át - a Szekrényessy család, Hl. annak leszármazottai, már a honfoglalás idején jelentős szereppel bírt. Anonymus krónikájából tudjuk, hogy: „Borsut, Bunger fiát erős haddal kiküldték a lengyelek földje felé, hogy az ország határszéleit... gátakkal erősítse meg ...és alkalmas helyen építsen várat az ország őrizete végett. Bors pedig sok parasztságot összegyűjtvén a Buldua vize mellett várat építe, melyet azon nép Borsodnak "P S hogy mennyire „alkalmas helyen" épült az egykori fa őrtornyú, cölöpfallal körülvett és sövénygáttal védett ispánsági földvár, azt a táj természetes adottságai rögtön elárulják. A Bódva-völgy - mely egyben a későbbi Szekrényessy-domíniumnak is helyszíne - még ma is gyönyörű látványt tár az utazó elé. A völgy alján szép ligeterdőkkel tarkított réteken át kanyargott a Bódva halban gazdag, friss vize. E folyó határolta később a Szekrényessy udvarházhoz tartozó gyönyörű ötholdas díszparkot, s szelíd csobogással vette útját az épület mellett elhaladva dél felé, hogy a Sajó és Hernád vizeivel egyesülve, a Tiszába fusson. A völgy magasabb teraszain apróvadban gazdag füves cserjések, míg a hegytetőkön nagyvadakban bővelkedő sűrű rengetegek húzódtak. E festői táj kellős közepén a Bódva vizéből, mintegy húsz méter magasan kiemelkedő mészkőbérc tetején állt hajdan a megyei névadó vár. De ugyanitt az évszázados erősség közvetlen szomszédságában feküdt Szekrényessy Árpád prediuma is. A táj összekötő kapocs az Alföld és a Felvidék között. Az Alföld egy kicsiny szelete - a Bódva mentén annak szűk szurdokvölgyében - felfut egészen Borsodig. Az Alföld irányából érkező utasnak jelentős felvidéki városaink, Szendrő, Rozsnyó, Kassa felé, ugyancsak Borsod nyit utat. E jelentős földrajzi, kereskedelmi helyzetének köszönhetően vált a 11. században vármegyei, főesperesi székhellyé, valamint piachellyé. Jelentőségét a tatárjárás után teljesen elveszíti, várát 1241-ben az ázsiai hordák felperzselik. Erősséggé ismét Bebek Ferenc birtokossága idején válik, ki az 1540-es években csinos várkastélyt építtet, mely 1552-ben kiáll egy Egerből elportyázó kisebb török rohamot. A várkastély sorsát a főispáni féltékenység pecsételi meg, mikor Balassa Zsigmond hadai felperzselik. 214