A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

Árpád célja e családi tekintély mellé kellő vagyont szerezni. Nősülni tehát, s ha lehet előkelő, rangban illő s a vesztett gazdagságot pótoló, megfelelő prediummal bíró úrhölgyet az oltár elé! Zsinóros, dolmányos lótáncoltatás Kassán, Miskolcon. Összetalálkozó szempárok farsang idején, s a vármegyei vigalmak kristálycsilláros gyertyafényénél, néhány fejet bódító keringő, finom bók. S végül Árpád kesztyűs kezében az atyai vizitkártya, az árkádos sajószentpéteri Lossonczy kúriába. Az ábrándos tekintetű leány, Lossonczy Károly (1802-1888) főszolgabíró és hadi adórovó, valamint kiscsoltói Ragályi Albina leánya, losonci Lossonczy Albina (1850— 1906). A származáson túl egyetlen - miként egy generációval korábban Árpád szüleinél - fontos kapcsolódási pont Széchenyi István személye. Albina anyai nagyatyja, Ragályi Tamás (1785-1849) Borsod vármegye egykori híres reformkori diétái követe, Kazinczy sógora, Wesselényi és Széchenyi barátja. Ragályi és Széchenyi barátságát hűen tükrözi a gróf 1831. november 15-én Nagykárolyban írott levele: „Ha vesznem kell, s azt tudhatnám, hogy véremből szabadság virága hajt ki nemzetemre a nagy Istenre mondom, derült kedvvel lépném át tömlöczöm küszöbét vagy a vesztőhely sorompóit, de gyávák, gyengék vagyunk, fájdalom véremnek tudni minden csépjéből ijesztő kísértet válik, mely minden szabad vágyást, s nemes hevet hosszú időre elfog ölni, fagylalni - Kérlek lehelj bátorságot a csüggedőkbe, mond meg nékik, hogy sorsom nem sajnálást, de irigylést érdemel - így most is sokkal nyugodtabb lelkem mint a kinek fényes csillaguk alatt rág keblekbe az olykor eszmélő lelkiismeret férge, így szenvedni könnyű, ha az ösmerés nyugalmat, jutalmat ád. "

22 1875. június 7-én a Bódva- és Sajó-völgyi nemesség legjavának képviseletében, pazar külsőségek közepette tartották meg Sajószentpéteren az esküvőt,

23 azaz egyesítették a két címert. A vármegyei képviselőkön, rokonokon túl kisebb „deputációval" a Szekrényessyek is képviseltették magukat. Kulcsszerep jutott a legkedvesebb unokatestvérnek, Szekrényessy Nándornak (1842-1883), ki mint a vőlegény tanúja érkezett, nyolcesztendős Károly (1867-1938) és ötesztendős Gyula (1870—?) fiával s feleségével egyetemben.

4 Nagy volt a sürgés-forgás, erre az alkalomra virágba borították az egykori Ragályi Tamás-féle udvarházat. Szolgálók hada tüsténkedett, de erre a néhány napra közülük is a szakácsnéknak jutott főszerep. Az ő feladatuk volt az ezüsttálcákat rogyásig megtölteni fűszeres, illatozó sültekkel, a finom Alt-Wien porcelán levesestálakat aranyló húslevessel, a szosziékat vadakhoz illő mártásokkal, a jóllakott úrinépet felderíteni édes süteményekkel. Nem kisebb szerep hárult a vincellérre, kinek tiszte és felelőssége a kellő mennyiségű és minőségű, pincehideg fajborok folyamatos biztosítása. Az esküvői szertartás után a hangulat folyamatos élesztése a miskolci cigánybanda dolga volt. A Bódva és a Sajó vidékén - miként az ország egyéb birtokos falvaiban - még jó negyedszázad múltán is mozdulatlan volt a feudalizmus. Félszeg áhítattal és őszinte tisztelettel figyelte a készülődést Sajószentpéter, Borsod és Hangács parasztsága. Ez utóbbi két falu, azon oknál fogva is, hogy Szekrényessy Árpád személyében új földbirtokost kaptak. Találgatás, faluról falura járó hírek, mesemondák kósza kavalkádja indult el Sajószentpéterről, a cselédház terített asztala mellől, a kigyúlt arcú, boldog mulatózok köreiből. A huszárfőhadnagy úr, ki egészen 1873. július 24-ig „...igen egészséges, a hadi fáradalmakra teljesen alkalmas volt",

25 ez évben, egészen az ősz beálltáig - azaz október 5-ig - betegszabadságát töltötte. A rákövetkező, 1874-es esztendőt meghűlés nélkül kiállja. Nem így történik mindez, az esküvő esztendejében, 1875-ben, amikor is február 28-tól egészen október 1-jéig 212