A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

TAKÁCS László–KOVÁCS Zsolt: Az „úrbéri pátens” végrehajtása Baktán és Kétyen

Az egyes úrbéreseknek a teleknagyságát a marhával teljesített úri szolgálat alapján számították ki, és ekképpen határozták meg. A fent nevezett személyek bel- és külsőségekben összesen 700 5/8 hold földet kaptak három nyomásban. (E területekből kivonták a hasznavehetetlen helyeket, az utak 1,5 ölnyi széles, a marhacsapások 10 ölnyi széles területét.) Mivel kevesebb volt a rét, azokat szántóföldekkel pótolták. A maradványföldek - az úrbéres földek felett birtokolt jobbágyterületek - 78 5/8 holdat tettek ki. Az ezekért járó, a jobbágyok által fizetett kárpótlást 1 hold után 19 forint 31 krajcárban állapította meg a bíróság. Ezek a földek a jobbágyok kezén maradhattak, de azért fizetniük kellett. A kárpótlási összegről egyéni jegyzéket készítettek, amit végmegállapítás végett felterjesztettek a Helytartótanácshoz, fenntartva a földesuraknak a kamathoz való jogát. Baktán 10 úrbéri zsellér volt, akik a birtokolt úrbéri belsőségeket tulajdonukba kapták, az ezen felül birtokolt külsőségeket pedig megválthatóknak nyilvánították. A törvényszéki ítélet a 17 majorsági zsellérről úgy rendelkezett, hogy közülük a négy haszonbérlő - Frank Márton, Guthman József, Grosz Adolf és Toldi Sámuel - haszonbérleti viszonya érintetlen maradt, míg a többi 13 zsellér megválthatta belső- és külsőségét. Azon kérésüket, hogy 1/4 illetve 1/8 telkeket kapjanak, a bíróság elutasította, mivel nem birtokoltak úrbéres földeket. Az általuk használt földek utáni szolgálatok felemásak voltak, azok sokszor nem álltak arányban a használt földterület nagyságával. A 10 úrbéri zsellér fejenként 2/8 telket kapott. A református lelkész és tanító kérésére mind a felperesek, mind az alperesek hozzájárultak ahhoz, hogy a pap egy telket, a tanító fél telket kapjon a rendezés során. így összesen 24 1/8 telek után adták ki a legelői illetőséget, minden telek után 6, összesen 145 2/8 holdat. A közös legelőből - 46 7/8 hold - ezt nem tudták megvalósítani, ezért a legelőterületeket hozzáadták a szántóföldekhez, illetve azt az erdőkből adták ki, ugyanakkor a jobbágyokat eltiltották a korábban szokásban lévő szabad erdőben való legeltetéstől. (A földesurak csak 4 hold erdőt akartak kihasítani, de azt elutasították a silány, gyér legeltetési lehetőségek miatt.) Az irtványföldeket - 11 24/100 hold - a bíróság a földesuraknak ítélte. Holdanként 4 p. forintnyi, vagyis 4 forint 20 krajcár megváltási árat kellett a földesúrnak lefizetni az eddigi birtokosok részére, ha azt akarta, hogy az a tulajdonába visszakerüljön. Összesen 28-an rendelkeztek különböző nagyságú irtásföldekkel a Borsószeren, az Istenhegyén, a Lese földeknél, a Lesekútnál, a Forrásfejnél, a Hosszú kölesnél, a Kis kölesnél, a Lápa földeknél, a Rózsásnál, a Kaiménál és a Sűrű földeknél. A református lelkész összes birtokát 29 holdban, a tanítóét 14,5 holdban, a református eklézsia külön birtokát 7,6 holdban, a község birtokát 8 holdban határozták meg. Az iskola gyümölcsöskertnek kapott 1 hold földet a régi temetőből, az új temető pedig 1 holdat a templom melletti földekből.

6 Az alperes jobbágyok, a lelkész és a tanító 1 telek után 4 hold erdő kiadását kérte. Ezt nem kapták meg, mivel a legelő illetőségüknek egy részét az erdőkből osztották ki, másrészt a faizás hasznából korábban sem részesültek, mivel a faizásért járó viszontszolgáltatásokat nem teljesítették. Az erdők kizárólag a felpereseket illették meg. 6 A tanító és a lelkész az említett földmennyiségeket még 1858. május 2-án kérte. A pap földbirtoka korábban 20 kat. holdból, a tanítóé 9,5 kat. holdból állt. uo. 1858. május 2-i levél. 194