A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

TAKÁCS László–KOVÁCS Zsolt: Az „úrbéri pátens” végrehajtása Baktán és Kétyen

AZ „ÚRBÉRI PÁTENS" VÉGREHAJTÁSA BAKTÁN ÉS KÉTYEN TAKÁCS LÁSZLÓ-KOVÁCS ZSOLT Baktakék a Cserehát települése, a történeti Abaúj vármegyében, a Szárazvölgy közepén fekszik. A község elnevezését 1950-ben kapta, amikor Bakta és Szárazkék községeket egyesítették. Mind Bakta, mind Kéty (1905-től Szárazkék) lakossága évszázadokon át alapvetően állattartásból, mező- és erdőgazdálkodásból biztosította maga és családja megélhetését. Érthető, ha a helybéliek kitörő lelkesedéssel fogadták az 1848 áprilisában meghozott IX. törvénycikket, amely a jobbágyfelszabadításról rendelkezett. A törvény - kompromisszummal - a volt jobbágyok örök polgári tulajdonába adta (állami kármentesítés mellett) a megművelt földterületnek, országos viszonylatban 40%-át (ami lényegében telki állomány volt), ugyanakkor az allodiális földek (50%) a nemesség szabad polgári tulajdonává váltak. A kettő közötti földek jogállása vitatott volt. Megszüntették a jobbágyi szolgáltatások rendszerét, a robotot, a kilencedet, a kisebb szolgáltatásokat, az úriszék intézményét. Külön rendelkeztek (XIII. te.) a papi tized eltörléséről. A baktai és kétyi úrbéresek 1848 májusától mindennemű feudális szolgáltatás teljesítését beszüntették.

1 Ebben változás a forradalom és szabadságharc bukása után sem történt. A szabályozatlan kérdések az 1848/49 eseménysorozatában többnyire a tömegmozgalmakkal, illetve a szabadságharc mozgósításával összhangban kerültek napirendre. A forradalom az úrbéres kategória szélesítése irányában igyekezett befolyásolni a jogalkotást. A forradalom és szabadságharc leverése után az új hatalom első intézkedései közé tartozott az 1848 tavasza után hozott intézkedések hatályon kívül helyezése. A birtok-elkülönítési eljárások vitás kérdéseit az 1853-ban kiadott úrbéri pátensek szabályozták. Ferenc József 1853. március 23-án adta ki az „úrbéri pátens"-t és a „földtehermentesítési nyílt parancsot", ami elfogadta ugyan az állami kárpótlás elvét, de az irtások és zsellérföldek nagy részét, meg a regáléjogokat a volt földesurak kezén hagyta, és megváltásának terhét - a dézsmás szőlőkével együtt - a parasztokra hárította. így hát nőttek a parasztokra nehezedő terhek. A sorra induló hosszú úrbéri perek során pedig kiéleződtek a társadalmi ellentétek. A szabályozás után került sor a „nagy osztozkodásra", Baktán 1856 és 1868, míg Kétyen 1857 és 1863 között.

2 1856-ban a Kassai Úrbéri Törvényszék többször tárgyalta a felperes közbirtokosság és az összes baktai lakos, mint alperes vitás kérdéseit.

3 A törvényszék előbb felmérte az akkori állapotokat, földkönyvet és térképet készített a birtokviszonyokról (sajnos a földkönyv nem maradt ránk), felmérte az erdőket és osztályozta minőségük szerint a 1 B.-A.-Z. M. Lt. VII. 1/c. 9.ad. 8. Kéty. Az 1848. május l-jétől elmaradt szolgáltatások jegyzéke. 2 uo. VII. l/a. Bakta és 1/c. Kéty tagosítási periratai. 3 uo. VII. l/a. Bakta úrbéri törvényszéki jegyzőkönyve 1856. május 13. 189