A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PUSZTAI Tamás: Előzetes jelentés a telkibányai Szent Katalin ispotály 1997-98. évi feltárásáról

egy templom is (a különböző ispotály alaprajzokra összefoglalóan CRAEMER 1963; JETTER 1966; LEISTIKOW 1967). Telkibányán feltehetően az általunk feltételezett igen nagy karzattal épült hajóban helyezték el az ott lakókat, az ispotálymester pedig a hajóhoz kapcsolódó északi melléképületben élt (6. kép). Az ispotály elhelyezkedése megegyezik a középkori városi ispotályok többségének városszéli vagy falakon túli elhelyezkedésével. Az ispotálytól az egykori plébániatemplom felé haladva, kisebb kiemelkedést vág a mai gyalogút. Ez a kiemelkedés egy egykori sánc maradványa is lehet. Vizsgálata a későbbi időszak feladata. Hasonlóan további régészeti kutatásnak kellene tisztáznia a 17. században nagymértékben átépített egykori plébániatemplom pontosabb építési periódusait, valamint a még rekonstruálható középkori városmag szerkezetét. A bányaváros oklevelekben szereplő nevek alapján megismerhető részben német származású lakosságának városi hagyományai, valamint a 14. századi aranybányászat során felszabaduló energiák lehetőséget adtak arra, hogy egy igen rövid - az ispotály régészeti módszerekkel igen pontosan behatárolt léte által meghatározott - mintegy 70 éves időszakra a település lakossága kialakítson egy, a hagyományainak (és elképzeléseiknek is) megfelelő városi szerkezetet. Egyéb erőforrások hiányában, valamint a Heckenast által említett birtokviszonyok változása

28 miatt ez a városi lét (és városi szerkezet) a 16. században már fenntarthatatlan volt. 7. kép. Az ispotály szárazon rakott, kövekkel jelölt alaprajza A település 16. századi hanyatlása hozzájárult a 14-15. századi településszerkezet megőrzéséhez. A Telkibánya egykori központját alkotó dombról a lakosság a 16. század végére jórészt a környező völgyekbe költözött, a középkori településmag föld alatti maradványai napjainkig háborítatlanul megmaradtak. Szemben a napjainkig fennmaradt, mai határainkon túlra került bányavárosainkkal, a fenti okból eredően Telkibányán még ma is számolhatunk a későbbi korok által kevésbé bolygatott, 14-15. századból származó viszonylag ép régészeti jelenségek előkerülésével. A mai Magyarország területről az írásos forrásokból ismert ispotályok közül a telkibányai az egyetlen eredetileg is ispotály céljaira emelt épület, melynek viszonylag töredékes maradványaiból is jól rekonstruál1. az 5. lábjegyzetet! 127