A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)

CSERÉPEDÉNYEK (Néhány példa Európából) HOFFMANN TAMÁS A cserépedény és a mezőgazdaság históriája - legalábbis a kezdeteket illetően - átfedi egymást technikatörténeti értekezésekben. Holott az időrendet és a technikák alkalmazását a világban sok helyütt el lehet különíteni egymástól. Európában azonban aligha! A prehisztorikus leletek ezen a kontinensen kiegészítik egymást. Ez talán annak köszönhető, hogy a mezőgazdaság fenntartásához mostoha adottságokkal bíró kontinensen már nem az első bizonytalan lépéseket megtevő, hanem gazdálkodási rendszerükben megerősödött földműves klánok terjedtek el. Felszerelésüket ők is kiegészítették más, inorganikus anyagokból készített (kő- és cserép-) szerszámokkal. Találékonyságukra vet fényt, hogy a kollekció lassacskán és feltartóztathatatlanul gyarapodott. Az agyagedényekhez például már az ókori mediterrán civilizációkban társult egy fémből kikalapált edény, többnyire rézből. A rézedényhez sokáig ragaszkodtak. Még a 16. század, tehát az öntöttvas előállítása óta is kevés példány képviselte a korszerűséget, mert a fémedény (ideértvén a középkori vasbográcsot is!) drága portéka volt. Jószerével csak a múlt században lett olcsóbb. A parasztháztartások költségeinek zöme annak köszönhető, hogy iparcikkek nélkül még a konyha sem működött, amióta csak írják a kulináriák történetét. A parasztoknak sok kiadásuk volt ezekre a felszerelésekre. A 17-19. században készített hagyatéki leltárakban a háztartás felszerelés 4-6%-át teszik ki ezek a készségek. A konyhaeszközök talán legrégibb és minden bizonnyal legelterjedtebb csoportját valamennyi kontinensen agyagból készítették el, majd kerámiává égették a gyurmákat. (Nevük a szakirodalomban olasz szóval terracotta = 'égetett föld'.) A „termékeny félhold" övezetében, valamint a hozzá csatlakozó európai tájakon találták ki és terjesztették el először a kerámiaművességet az emberiség történetében. Ugyanitt vannak a növénytermesztéssel összekapcsolt állattartás, a vegyes gazdaság legrégibb emlékei. Ebben az övezetben hozzávetőlegesen nyolc-tízezer éves históriával kell számolnia annak, aki a fazekasság múltját méregeti. Az első kerámiakészítmények a főzőedények. Fazekakra volt szükségük. Erről a nyelv szinte időtlen távolságokat idéző jelentéstörténete számos példával szolgál. A németeknek a 'fazék' (Topj) adta a 'fazekas' (Töpjer) nevét az északi nyelvjárásokban, míg délen az öblöt jelző 'tál' (Hajén) után a 'tálas' (Hajner) kifejezés terjedt el. Regionálisan az Ullner (Eulner) latin eredetű kölcsönszót (lat. Ulla) is használják. Ennek a szónak a jelentése: 'köcsög'. (Vö. a börtönargóban szokásos kifejezéssel!) A köcsög készítője a németben az Ullmann családnév. Hasonló értelemben fordul elő - az angolban is szokásos - Potter kifejezés, (vö. még lat. potus = 'edény'). A szó a latinból került a franciába (majd az angolba) és a 18. század első felében a németbe. Francia eredetű szó a német nyelvhasználatban apotpourri, melynek jelentése - miként a franciában is - az 'egyetlen fazék étel'. Apót 'fazék', apourri 'az étel apróra vagdalt, szecskázott nyersanyaga' je705