A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

Magammal vittem költeményeim egybe írott kötetét, „A múzsa búcsúját". A Franklin csak 400 koro­nát ígért érette. Ezt én keveslettem. A Kisfaludy-társasághoz küldöm kiadás végett. Az méltányosabb lesz ta­lán. A Franklin azt ajánlotta, hogy azután ennek a kötetnek, a többi három kötet költeményemmel együtt, tu­lajdonjogáért ezer koronát fog nekem fizetni. Nem sok, de nyugtat az, hogy halálom után verseim nem marad­nak gazda nélkül. [...] [...] 1908. október 15. Ma és holnap szüretel V. Pali. 28 Azért vagyok itt. Ezt a pár napot, legalább annak legnagyobb részét, az ő társaságokban fogom eltölteni azon a felséges látkörrel bíró szép hegyen. Népes lesz a társaság, mint min­dig, a rokonok, barátok, közel ismerősök nagy tömegével. Az időjárás még eddig felette kedvező volt. Mindig derült, meleg napjaink jártak. Szinte megaranyozták az őszi hervadást. Ma reggel már felhők úszkálnak az ég boltján s közülük a nap is búsan pillantgat reánk. Megromlanának a most már mindenfelé megindult szüretek, ha esőt hoznának a közeinapok. Úgy de a mezők, szántóföldek meg régen szomjazva, elcsüggedve epednek az eső után. Melyiknek tegyen eleget a Gondviselés? ő tudja. A különböző esedezésre aztán nem csuda, ha - mint Horáczius írja - haragjában Jupiter mind a két pofáját (ambas buccas) felfúvja. Igen gazdag szőlőtermésről beszélnek, mely itt-ott szinte váratlan mennyiségben lepi meg a gazdát. A meglepetés annyival szorongatóbb, mert a hordó ára ijesztőleg felszökkent. Egy pár új hordót 15-16 forintért kaphatni. Ócskáért is fizetnek 10-12 forintot. A nagy bő termés és a hordószükség miatt a must ára nagyon leszállott. Miskolczon is, vidéken is kapható literenként 10-12 krjával. Sőt Mező Csáthon 8-10 forintért egy egész hordó(140 liter) szerezhető. V. Pali barczai kis szőlőjében (8-900 #öl) 7-8 hordó mustra várt s ahhoz képest készült. Lett neki 17 1/2 hordóval. Tegnapelőtt csakugyan elküldöttem verseim kötetét kiadás végett a Kisfaludy-társaságnak, Vargha Gyula titkárhoz. Annyit jegyeztem meg, hogy - tekintettel életidőmre - szeretném, ha minél előbb kiadatnék. Nem sokat tartok én arról a kötetről, mint általában egész költészetemről. Senki sem tudna arról szigorúbb bírálatot írni, mint én magam. Magam írom „A múzsa búcsújában", hogy barátom nem a fellengező sas volt, „csak a szerény pacsirta s fülemile". Ezek is ritkán énekeltek nálam szív-indító dalokat. De amiket írtam, azok mégis csak lelkem nyilvánulásai. Azokban mégiscsak az én lényem tükröződik. Összhangban állnak azokkal egész külső életem, alakom, jellemem, megítélhetik ismerőseim s megfigyelőim. Hogy Petőfi és Arany miért repülnek oly magasan? s én miért járok gyalog ily alacsonyan? az nem mimagunktól függött. Égi hata­lom intézte úgy. Dőreség volna tőlem amiatt gyötrődni, hogy én is miért nem röpülhetek velők a csillagok fe­lé. 30 1908. november 7. [...] Egressy Gábor emléktáblája előtt holnap, vasárnap délután csak néhány szó kíséretében fogom letenni az Akadémia koszorúját. Beszéd tartására nincs elég idő. Alig lesz az elég a programm lényeges pont­jainak elvégezésére. Az ünnepély délután 4 óra tájban lesz Lászlófal[v]án s az ünneplők 5 óra után visszain­dulnak Szentpéterről Miskolczra. 31 Az Akadémiával nem volt Egressynek közvetlen érintkezése. Az nem számlálta őt tagjai sorába. De nagy érdemeit hallgatva is elismerte és méltányolta. Színművész a magyar színészet első gárdájából, aki eddig közöttünk nemcsak túl nem haladott, de utói sem ért személyes írója volt a nagy tragikai alakoknak. Szakmá­jában alapos, erőteljes, finom ízlésű író. Törekvéseiben kifogástalan jó hazafi, amit válságos körülmények közt is egész lelkesedéssel és odaadással bizonyított. Efféle néhány emlékező mondat, úgy hiszem, elég lesz a koszorú letételéhez. 28 Vadászy Pál, sajószentpéteri ref. lelkész, esperes, a költő keresztfia, majd végrendeletének végre­hajtója. 29 Lásd: Lévay, 1909, 6. 30 Ugyanez ötvenéves Kisfaludy-társasági tagságának miskolci jubileumán (1911. nov. 19) elmon­dott költeményében: „Míg a sasok kék magasban / Keringettek felettem, / Én itt alant örvendező / Madárkák­kal csevegtem." {Hármas emlék = Szerényi, 1912, 38.; ugyanez Ok hárman címmel = Lévay, 1925, 33.) 31 Egressy fekete gránit emléktábláját a sajólászlófalvai ref. templomban leplezték le a centenáriumi megemlékezés keretében. Lévay beszéde megjelent: Akadémiai Értesítő, 19. kötet, 12. füzet (1908). 785

Next

/
Thumbnails
Contents