A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

Ugyanakkor Balázs - Lévay intencióinak megfelelően - többször hangsúlyozza, hogy a Szentpéteri üres fészek „báját, szépségét mindenekfölött az bontakoztatja elénk ellenállhatatlan erővel, hogy nem a nyilvánosság számára készült. Önmagának írta, aki írta. Őszintén, keresetlenül, magángyónásszerű meghittségben".

22 Ebből következően a naplót „sekrestyének", a „lelki vetkeződés és a szépségek oltárához készülődés imakamrájának",

23 „a tisztes költőpátriárka gyónókönyvének"

24 (sőt: „a világirodalom egyik legfönségesebb gyónókönyvének" ) tekinti, és közreadását csak bizonyos korlátozásokkal látja lehetségesnek: „ezt a naplót egész terjedelmében egyhamar nem lehet kiadni, annyira intim, annyira még élő emberek életére fénytvető, vagy homálytborító, annyira eleven könyv".

2 Látható tehát, hogy Balázs a válogatás közreadásával egyszerre kívánt két (egymásnak ellentmondó) alapelvnek megfelelni: egyfelől beteljesítendő küldetésként élte meg a „magyar értéknek", „irodalmi ritkaságnak", „egy darab művelődéstörténetnek" nevezett szövegkorpusz közreadását, azaz tanári-lelkészi kötelességének tekintette mindenki számára hozzáférhetővé tenni „a szeretet megélésének prózában megírt eposzát";

27 másfelől viszont az intimitás megőrzésének erkölcsi, sőt jogi követelményével is szembesülnie kellett. * * * Lévay 1892-ben (szülei halála után

28

) Sajószentpéteren, a szüleitől örökölt kis házban („az üres fészekben") kezdte el írni naplószerű jegyzeteinek - később kötetekké összeálló - sorozatát. Ezt egy 1901. január 15-én kelt bejegyzés is megerősíti: „komor, zúzos, hideg téli nap van. Kilépni sem kívánkozom a jó meleg szobából, inkább e lapra jegyezgetem jeleit annak, hogy itt voltam az Üres fészekben. Pedig ennek a pepecselésnek igazán semmi értéke sincs. Gyarló időtöltés vagy megszokás, melyet szüleim halála óta (1892) folytatok. Tizenöt év alatt az apró feljegyzések szinte 400 lapra terjedő tömeggé szaporodtak, melyeket e napokban Miskolczon kemény-kötésbe foglaltattam. Elő-elő veszem néha s nézegetem a hosszú idő apró tükördarabjait, melyek életemnek, kedélyemnek töredékes visszasugárzásai".

29 Ahogy a Visszatekintésben olvasható, a Miskolcon élő költő - hosszú és harmonikus öregkorának éveiben - gyakran kereste fel a pihenő- és alkotóhelyként berendezett régi családi lakot: „egész életemben könnyen ki tudtam békülni sorsom minden változásával. [...] az életben szükséges gyakorlati józan észt nem nyomta el nálam a szenvedély és a poétái képzelődés. Lábam alól soha nem vesztettem el a földet. S nem veszem rossz néven, ha némelyek talán kicsinelve azt mondják rólam, hogy poétának igen is józan voltam. Nem voltak nekem messzeható terveim és ambícióim. Nagy sikereket és alkotásokat egytéren sem mutathatok, de nagy 21 1895. november 2-án kelt feljegyzésében például naplóit „bizalmas lapoknak" nevezi (SZÜF /.), máshol pedig azt fejtegeti, hogy „ezeket az apró feljegyzéseket is félig-meddig valóban csak azért írom, hogy éppen valamit babráljak a tollammal" (FN, 1989. júl. 18.). 22 Balázs, 1935,7. 23 Uo., 6-7. 24 Uo., 11. 25 Uo., 190. 26 Uo., 8. 27 Uo., 190. 28 „Hazajáró gyereknek éreztem magamat akkor is, mikor az élet lejtőjén már lefele haladtam. Midőn anyám 1892. január 7-én 88 éves korában, apám pedig január 30-án 89 éves korában elhunyt, a legkeserűbb árvaság érzete fogott el. Azóta érzem magamat egyedül-a világon" (Lévay, 1935. 42.). 29 SZÜF I. 770