A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

reket lenéző fiatal szakemberek között talán még többen voltak az elzárkózók, a tartózkodók, mint az idősebbek között. Ezekben a „mozgalmakban" nagyon nagy szerepe volt a szereplő személyek személyiségének, a személyes törekvéseknek, az agresszív, vagy belátó, együttműködésre képes, vagy éppen képtelen viselkedésmódoknak, magatartásformáknak. Országos gondok voltak akkor ezek. Nemcsak Miskolcon jelentettek problémát. Viszont Miskolcon alakult mondhatni típusalkotó módon úgy a helyzet, hogy az országos vonatkozásban is fel kellett rá figyelni. Hogyan, miként? Főként úgy és azt, mert Komáromy József végül is tiszteletreméltó, jogot, törvényt, rendeletet stb. tisztelő ember volt. A lelke mélyén kiváló, hűséges hivatalnok, aki csak a meglévő törvények, rendeletek, utasítások világában tudott gondolkodni. Amikor már az érdeklődés, a társadalmasult muzeológia sorra vette az egyes múzeumokat és erőteljes lépéseket tett, hogy bekerüljön a múzeumok belső világába, hogy saját szervezeteivel könnyebben jusson be a múzeumi munkálatokba, a szabályok, rendeletek kusza, hagyományokkal és rejtett lehetőségekkel gazdag világába, Komáromy József továbbra is megmaradt a hivatalos álláspont, a hivatalos Múzeumi Bizottság keretei között. Ugyanakkor teljes tudatában volt annak, hogy a Herman Ottó Múzeum mily fontos, felbecsülhetetlen értékű munkát végzett Miskolc kulturális életében.

22 A múzeumi munka társadalmasítása nagy ügyének, a „múzeumbarátok" megjelenésének és egyben a múzeumok fejlődésének nagy lendületet adott a múzeumok 1963ban történt „tanácsosítása", azaz a múzeumok tanácsi kezelésbe adása. A tanácsosítás létrehozta a megyei múzeumi szervezeteket, vagy megyei múzeumigazgatóságokat, mégpedig a megyei tanácsokhoz kötötten. Ez a szervezeti felépítettség csak olyan helyeken okozott problémát, ahol a megyeszékhely törvényhatósági jogú, illetőleg megyei jogú város volt. Ez a strukturálódás szerencsére Miskolcon okozott legkevesebb gondot. A miskolci múzeum a tanácsosítással ezért is került jó, sőt mondhatni nagyon jó helyzetbe, mert gazdasági-politikai szempontok alapján leginkább ellátott, fejlesztett megye, illetve megyei tanács, ország-világ előtt meg akarta mutatni, hogy milyen nagyvonalúan és gazdagon gondoskodik általában a kultúráról-művelődésről és mindezeken belül a múzeumról, a megyei múzeumi szervezetről is. Ennek a folyamatnak a bemutatásával foglalkozott különben a nyolc évvel korábban megindított és a múzeumüggyel sokat foglalkozó Borsodi Szemle 1964. évi évfolyamának első számában egy, A megyei múzeumi szervezet 1963. évi tevékenysége címet viselő cikk.

23 Kimondottan a „múzeumbaráti" kibontakozás szempontjából mindez, de különösen a múzeumok tanácsosítása, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezet megalakulása annyiben és úgy volt fontos, hogy végül is, elég hosszú vajúdás után létrehozta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Baráti Körét. K. Végh Katalin, ennek a folyamatnak a krónikása idevonatkozólag azt írta, hogy az 1955-ben a felügyeleti hatóság utasítására megalakult Múzeumi Bizottság beleolvadt az 1962. október 8-án „jogutódként" alakult Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Baráti Körébe. A baráti kör munkájába igyekeztek a fiatal múzeumi szakemberek bekapcsolódni. A baráti kör titkára például Kemenczeiné Végh Katalin régész-muzeológus lett, majd pedig Bodó Sándor. A múzeumbaráti kör igyekezett a múltból sok minden hasznos dolgot, tevékenységi formát stb. áthozni az új keretek közé. Mint például a múzeumi hétfőket is. A baráti kör nagy lendülettel fogott munkához és igazán szép, széleskörűen ismert és elis22 Komáromy J., 1957. 24-25. 23 A megyei múzeumi szervezet 1963. évi tevékenysége. Borsodi Szemle, VIII. 1964. 76-78. 2AK. VéghK., 1966.62-66. 1349