A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

lenné tette a mégoly kiváló muzeológusok itteni működését, mint amilyen Vargha László vagy Gáborján Alice is voltak. 1952-ben mindketten el is távoztak Miskolcról, aminek következtében 1952 a személycserék évévé vált. Minthogy a minisztérium olyan benyomásokat szerzett, hogy a miskolciak bizalmatlanok a nem miskolciakkal szemben, két nevezetes intézkedést is tett. Először is azt tanácsolta a múzeumnak és a miskolci tanácsoknak, hogy hozzanak létre egy, a múzeumi munkát támogató, a megoldandó múzeumi feladatokat megfelelő megoldáshoz segítő Múzeumi Bizottságot. A Múzeumi Bizottság létrehozásának - furcsa módon - nagy lendületet adott az is, hogy a múzeumhoz kinevezett Bolgár Kálmán muzeológus három hónap után eltávozott, hogy Gáborján Alice is, sőt, a múzeumvezető, Vargha László is követte. A minisztérium Vargha László távozása után ideiglenes jelleggel Megay Gézát bízta meg a múzeum vezetésével és Gáborján Alice helyére a múzeumhoz helyezte át Lajos Árpád középiskolai tanárt, a kiváló etnográfus-folkloristát, akiből azután a későbbiek során a miskolci múzeum egyik törzstagja, az egyik legtöbbet emlegetett muzeológusa lett. így Megay Géza megbízott múzeumvezetőre hárult az a feladat, hogy a felállítandó Múzeumi Bizottság megalakulását előkészítse, hogy az alakuló gyűlést 1952. december 23-án, gyakorlatilag az év legvégén megtartsa. Végül is sikerült a Múzeumi Bizottság ülésén minden illetékes bevonásával elindítani egy olyan nagyszabású újjászervezési, a krónikussá vált helyhiány csökkentését is célzó, a múzeumépület egészének felújítására és múzeumi célokra való, de a műemlékvédelmi szempontoknak is megfelelő átalakítására vonatkozó építési programot elfogadni és elindítani, amely más intézkedésekkel együtt képes volt megoldani a miskolci múzeum problémáit (új épületek szerzése a képtár, illetőleg a képzőművészeti gyűjtemény elhelyezésére, a gyűjtemény anyag rendezése, a megjelent nyilvántartási utasítás szerinti, selejtezéssel együtt járó nyilvántartásba vétele, a korszerű raktározási feltételek biztosítása stb.). Megay Géza 1953-ban hozzá is kezdett a feladata megoldásához. Munkáját azonban nem ő maga fejezte be évekkel később, hanem az 1953 szeptemberében idehelyezett és múzeumvezetőnek kinevezett Komáromy József. Úgy tűnt, hogy Komáromy József nagyvonalúsága, kitűnő kapcsolatteremtési készsége, gyakorlatiassággal párosult szakértelme, ötletgazdagsága kellett ahhoz, hogy a miskolci múzeum átszervezését, korszerű múzeummá való átalakítását, fejlesztését, a múzeum tekintélyének növelését elérjék. Komáromy József vezetése alatt nagyot fejlődött a miskolci múzeum. Ez a fejlődés leginkább abban mutatkozott meg, hogy a mindinkább rendbetett, nagy lehetőségekkel bíztató múzeum vonzóvá vált a törekvő, fiatal szakemberek számára. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a kiadói, szerkesztői, nyomdai kérdésekben jártas Komáromy József első és legfontosabb feladatai egyikének tartotta, hogy kidolgozza és megvalósítsa a miskolci múzeum saját szerkesztésű kiadványainak a megjelentetését. Ilyen vonatkozásban meg kell jegyeznünk, hogy Komáromy gondolatvilágában már feltűnt a múzeumi kiadványok iránt különös elkötelezettséggel bíró „múzeumbarátoknak" egyfajta, laza szerveződésű közössége. Kiadványok tekintetében Komáromy elsősorban évkönyvekben gondolkodott. De felismerve az akkor aktuális kiadványozási helyzetet, tekintettel a gyors megoldások szükségességére, 1955 szeptemberében megjelentette A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei című kiadványsorozatának első számát. Ebben az első számban Komáromy egy kis, rövid hírben arról számolt be, hogy a Múzeumi Bizottság június 27-i ülésén „a bizottság elhatározta, hogy a Herman Ottó Múzeum Közleményei kiadásának elősegítése érdekében elvállalja a Közlemények kiadásá1347