A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜGEDI Márta: Kóris Kálmán, a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményének alapítója

Az ágy előtt egy fiatal matyó legény és leány áll teljes díszben. A legényen lobogós ujjú ing, a kezében czifrán díszített selyemkendő s főleg legértékesebb a kötője, dúsan kivarrott ornamentumok között, naiv felfogásban emberi alakok láthatók. Ez már valósággal helyi specialitás, ilyet szokott a matyó lány vőlegényének készíteni. Ez az egy darab elégséges arra, hogy a matyó világot képben illusztrálja. A fiatal lány talán még díszesebb. Fején gyöngyökkel és hímzésekkel díszített koronaszerű magas párta van. Ruhája, kendői, fodros szoknyái, csizmája mind megannyi értékes, becses néprajzi dolog, melyek mind külön figyelmet érdemelnek. A pár előtt asztal, székek, oldalt a láda, sűrűn telefestve népies ízlésű virágokkal. Odébb a karos lócza, felette a tálas fogas, telisded-tele csuprokkal, bögrékkel, tálakkal. A falon szent képek és egy csomó festett tányér. Egy egész szoba, éppen olyan, mint Mező-Kövesden, semmi sem hiányzik belőle, s szinte csak várjuk, hogy mikor fog megszólalni az a két alak. Ez az értékes gyűjtemény nemcsak azért fontos, mert ezt a csudálatos szép fajt mutatja be nekünk a lehetőségig teljes képben, hanem azért is, mert ez vetette meg a múzeum néprajzi osztályának az alapjait." Mezőkövesd város ajándékáról, vagyis a matyó szobának nevezett tárgyegyüttesről azonban az ez idő tájt matyóföldi gyűjtőmunkáját elkezdő Kóris Kálmánnak nem volt egyértelműen jó véleménye. A már mezőkövesdi terepismerettel rendelkező Kóris kritikusan ítélte meg a jó szándékkal összeállított, de inkább magyarkodó túlzásokra hajlamos és néprajzi szakértelem nélküli néppártoló gyűjteményt. Az egyes tárgyak leírókartonjain, leltározáskor ki is fejtette véleményét.

10 Az ágyról és a székről megállapította, hogy azok nem eredetiek, hanem „mondvacsináltak": „Jacsó Pál asztalosnál készült a bútorzat a jegyző megrendelésére. Csinált Jacsó mester olyan szépet, amilyet még a matyó se látott". Hasonlóan negatív véleménye volt Kórisnak a matyó szobát díszítő tányérokról: „boltostól vásárolt tucatmunka, a tudás és ethnográfiai érzék nélküli emberre valló gyűjtésnek karakteres példája". Nem volt kíméletesebb Kóris összegző véleménye sem a mezőkövesdi tárgyegyüttesről: „A mezőkövesdi közönség által ajándékozott gyűjtemény - a ruházatot kivéve - teljesen értéktelen, sokszor egyenesen meghamisítása a matyó nép tárgyi néprajzának". Kórist nem ejtette rabul a századelő díszített, szép tárgyak iránti divatja, amely a matyó néprajzi csoport kiválasztódásában is szerepet játszott. Nemcsak a frissen felfedezett népművészet remekeit gyűjti és dokumentálja, hanem az archaikusabb jelenségekre és lokális jellegzetességekre is felfigyel. Egy gyűjtési jelentésében meg is nevezi a számára szemléleti alapként szolgáló művet, Bátky Zsigmond Útmutatóját, „mint a kutatandó tárgyak körét kijelölő kitűnő munkát".

11 A fiatal kutató lelkesedése és koncepciója is tükrözte a századelő néprajztudományának elkötelezettségét, azt a lendületet és felelősségérzetet, mellyel a frissen intézményesült tudomány képviselői a felfedezett és felértékelődött népi kultúra jelenségeit és tárgyait a nemzeti értékek és a tudományosság szintjére kívánták emelni. Kóris egyenesen „néptani kutatásnak" nevezi munkáját: „Ha a külföld, országain kívül eső területek néptani kutatásaira oly rengeteget áldoz, mennyivel fontosabb kötelességünk nekünk hazánk népeinek életét, életének néptani, őstörténeti, primitív vonatkozásait nyilvánosságra hozni! Kötelességünk ez annál is inkább, mert népünk életét jellemző minden tárgy, adat jelenség rohamosan pusztulóban van és egy emberöltő HOM NA. Ltsz. 2703.1, 2, 3 ,4. 11 Kóris K., 1909.58-59. 1317