A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UDVARI István–VIGA Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Herman Ottóhoz

nélkül bizonyosan megtenne legalább is 80%-uk - és megtörténnék az a csoda, hogy a kiadásba befektetett fejszének legalább veszendő nyelét megmarkolhatnám. Bocsásson meg nekem, kérem, hogy egészen ismeretlen létemre ilyesmivel terhelem Nagyságodat, de igazán nem találok arra más módot, hogy a néprajznak ilyen szolgálatot tehessek és egyúttal szegény múzeumi segédőr és családos ember létemre ne is nagyon károsodjam. Végtelenül szerencsésnek fogom magam érezni, hogy ha könyvemet elfogadni és szerénytelen de indokolt kérésemre kedvezőn válaszolni méltóztatnék. Kolozsvár, Erdélyi Nemz. Múzeum régiségtára 1908. május 4. Nagyságodnak bármiben is készséges szolgája Dr Sztripszky Hiador Középisk. oki. tanár, múzeumi segédőr Ms 279/222 Herman Ottóhoz intézve Herman Ottó Nagyságos jó Uram! Ne vesse félre, kérem, bosszúsággal soraimat, hogy ismét kérek valamit. Teménytelen okom vagyon erre. A legfőbb és legégetőbb az, hogy évek óta küzködöm biztos kenyérért, de mihasztalan. Majláth püspök m. p. írta vissza főnökömnek „a róm. kath. státus gymnasiumba gör. kat. egyént nem nevezek ki tanárnak." Én, vesztemre gör. kat. vagyok, csakhogy beregi magyar és nem oláh, mint azt Erdélyországban székiben mondogatják. Az oláhokhoz menni se kedvem, se képességem nincsen, hiszen nem tudok oláhul egy szót se. A többi felekezet iskoláinak ajtaja ipso facto előttem zárva! Maradna tehát az állam. Itt azonban már 1905 júniusa óta, tehát már negyedik éve hever elintézetlenül 47942. / V. 1905. jun. 3. szám alatt a kultuszminisztériumban beiktatott kérvényem tanári állásért, noha Barkóczy Őmtsága határozott ígéretet tett ügyemben közbenjáró főnökömnek, Posta prof. urnák, hogy a „Szrtipszkyt még ezen a nyáron kineveztetem." Azóta már a harmadik nyár is eltölt! És noha kitűnő tanári és bölcsészetdoktori diplomám van, a történet-földrajzi üresedések alkalmával mindig mást neveztetett ki Barkóczy úr s nem engem. Eddi 8 évi múzeumi szolgálatom mind a kútba esett, mert hiszen kinevezetlen tiszteletdíjas, jobban mondva napidíjas vagyok. Hiába pályáztam azóta polgári iskolába, hiába saját püspököm (Firczák) ungvári tanítóképzőjébe, hiába a Nemzeti Múzeum régiségtárához, ép úgy hiába a néprajzi osztályba, meg az Iparművészeti Múzeum tollnoki állására: semmit se értem el sok bélyegemmel és utazási költségemmel. Mikor az ember 33 éves, nős és ilyen lógó állapotban van, kész akárhová is elmenni, csak épen tisztességes megélhetéshez jusson. Nagyon is kapóra jött nekem most tehát, hogy a minisztérium 28 új segédtanfelügyelői állást szervezett. A pályázat, amelyen persze én is részt vettem, most tölt el okt. 15-én s az elintézés úgy látszik még jan. 1308