A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

hagynak maguk után. A pincetokba való palackok gravírozásának művészi kivitelezésében a parádi huta fölötte állott mind a felvidéki, mind pedig a bükki üzemeknek, ami összefüggésbe hozható azzal a módosabb vásárlóközönséggel, amely a művészi színvonalon gravírozott palackokat igényelte. A parádi termékeken a magas művészet díszítőelemei inkább uralkodóak, mint a népies motívumok és az egyszerűbb vásárlói rétegek igényeinek megfelelő díszítési mód (7. kép). A pincetokba való palackok egy része valójában sohasem társult a tárolásukra szolgáló ládával, a pincetokkal. Csak nevükben őrizték a valamikori együvé tartozást. Megítélésem szerint a 18. századtól a pincetokba való palackok egyre inkább díszüvegekké váltak, s pincékben, présházakban mindennapos tároló üvegekké. A 19. századtól egyre inkább megnőtt az igény a díszüvegek iránt, miközben az egyszerűbb pincetokba való palackok fokozatosan elvesztették jelentőségüket és egyre inkább háttérbe szorultak az üveghuták termékskáláján is. Ez az elgondolás a bor palackozásának elterjedésével támasztható alá. Az uniformizált formájú, azonos űrtartalmú üvegek csak a 19-20. század közepétől álltak a pincészetek rendelkezésére, s ettől az időszaktól vált a palack az értékesítés során nélkülözhetetlen kellékké. Különösen a külföldi piac igényelte a hordós bor helyett a palackozott bort. Ezt megelőzően a közönséges pincetokba való palackok szolgáltak a borpalackozás eszközéül, hiszen ezek is azonos űrmértékűek voltak, s szériában lehetett őket előállítani az üvegkészítő formák segítségével. A pincetokba való palackok tárolórészének összeszűkülésével, majd pedig henger alakúvá válásával alakultak ki az elsősorban Tokaj-Hegyalján elterjedt üvegpalackok, melyeket egészen napjainkig gyártanak és tokaji borospalack néven ismernek.

48 A pincetokba való palackok díszüveggé válására többek között az is bizonyíték, hogy a fennmaradt tárgyi emlékanyagban a 18-19. századból nem fedezhetünk fel négy, vagy hat darab azonos díszítésű üveget, amely a rekeszes pincetokba került volna. IRODALOM Apor Péter 1863 Metamorphosis Transylvaniae. Pest Bárczy Géza-Országh László 1961 A magyar nyelv értelmező szótára V. Budapest Benkő Loránd 1970 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. Budapest Borsos Béla 1974 A magyar üvegművesség. Budapest Bunta Magda 1980 Contributi la studiul produselor artistice ale glajariei de la Porumbacu de sus (se. XVII-XVIII.) In: Acta Musei Napocensis 129-240. Cluj-Napoca Bunta Magda-Katona Imre 1983 Az erdélyi üvegművesség a századfordulóig. Bukarest 48 Veres L., 1997a. 185-194. 759