A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

4. kép 5. kép teljes kifúvása során ezek elnyújtott mintázattá alakultak. A habos díszítmények szintén a zempléni hutákra voltak jellemzőek, s ezzel az ottani pincetokokon alkalmazott díszíté­si módok ki is merültek. Elgondolkodtató, hogy a habos, vagy mustrás (ahogyan Erdély­ben a habos díszt nevezték) díszítési mód Erdélyben a kancsók, a kancsópoharak eseté­ben gyakorinak bizonyult, de ismereteink szerint egyetlenegyszer sem fordul elő pince­tokba való palackokon, csakúgy az optikai díszítés sem. Az egyszerű, áttetsző, sima falú pincetokba való palackok mellett, különösen a 19. században, a gravírozott díszü, monogrammal és évszámmal ellátott produktumok váltak elterjedtté. A gravírozás szinte minden esetben diszkrét, szolidan elhelyezett leveles­virágos füzérben, esetleg medalionban nyilvánul meg. Ismeretlen a figurális ábrázolása, a céhes mesterek számára készített palackokon is legfeljebb a mesterség egy-egy szim­bólumát fedezhetjük fel. 46 A bükki, mátrai és a felvidéki üzemekben csak nagyon ritkán éltek az optikai díszítés lehetőségeivel. A leírásokban, de főként a fennmaradt tárgyi emlékanyagban alig találunk erre utaló nyomokat. Viszont általánosan elterjedt volt a pincetokba való palackok gravírozása, és a 19. században fokozatosan terjedt a színes 46 L. Bunta M.-Katona /., 1983. 59-61. sz. illusztrációkat 757

Next

/
Thumbnails
Contents