A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSERI Miklós: A harmincéves Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén

épületgyűjtemény, hanem az épület a berendezésével, a szemléltetett foglalatosságokkal, szokásokkal (kenyérsütés, mosás, étkezés, ravatal, halottsiratás stb.), valamint a portához, illetve a tájhoz kapcsolódó háziipari, kézműipari és kommunális építményekkel együtt voltaképpen olyan múzeumot alkot, ahol az egykori falusi, mezővárosi életmód egészét tudjuk szemléltetni meghatározott időmetszetben. A hitelességhez szorosan hozzátartozik az anyag és a szerkezetek hitelessége. A kiválasztott objektumok általában nem a megtalálás állapotában kerülnek múzeumba, hanem vissza kell kapniuk azt az anyagot, formát és szerkezetet, amelyet viseltek a reprezentálni kívánt időmetszetben. Ezért le kell fejteni róluk a változtatásokat, toldásokat, hozzáépítéseket és vissza kell állítani korábbi formájukat. A hitelesség sarkalatos része az anyag, a szerkezet, a méretek és a forma, valamint az épület mikrokörnyezetének hitelessége. Múzeumunk arra törekszik, hogy az áttelepített épület felépítése során az elkorhadt anyagok és szerkezetek helyett az eredetinek megfelelő építőanyagot használjuk és az eredeti szerkezeteket alkalmazzuk az eredeti méretekkel és a hagyományos technológiával. A történeti-néprajzi hitelesség fontos összetevője a berendezés. A korábban alapított főleg skandináv és nyugat-európai - szabadtéri múzeumokkal ellentétben Szentendrén minden épületet berendezünk. A berendezések - bútorok, textíliák, háztartási és munkaeszközök, tárolóedények stb. - a nyílászárókkal, tüzelőberendezéssel együtt mintegy „felöltöztetik" az épületet, hitelesítik múltját. A berendezési tárgyak érzékeltetik elsősorban a nemzetiségi és vallási hovatartozást, az egykor benne lakók szociális helyzetét, foglalkozásuk, munkájuk sajátosságait. A házbeli tárgyak elrendezésével, csoportosításával szemléltetjük a családi ünnepek eseményeit, a házban és környékén végzett háziipari munkákat, az ételkészítés módozatait, a nyersanyagok feldolgozásának változatait, s a házbeli élet még sok-sok mozzanatát. Végül az eredetiségnek és a hitelességnek - elveink szerint - meg kell jelennie a. faluképben is. A magyarországi falvak és mezővárosok hosszú történeti fejlődés során, számos geográfiai, szociális és egyéb tényezőtől befolyásoltan alakították ki arculatukat. Minden településen jelen voltak azok az épületek, amelyek a közösség igényeit elégítették ki. Ennek következtében múzeumunknak a településszerkezet és településforma érzékeltetésén túlmenően tartalmazni kell ezeket az objektumokat is: a szakrális építményekéi (templom, harangláb, kápolna, kálvária, szoborfülke, imaház stb.), az oktatási intézményekei (iskola, óvoda) és a közösségei szolgáló más objektumokéi (községháza, pásztorház, közkút, mosóház, tűzoltó szertár, falusi bolt, kocsma, postaállomás stb.). Ezek áttelepítésével, esetleg rekonstrukciójával válik teljessé és érzékelhetővé a 19. század végének magyarországi faluja a maga valóságában. Az elmúlt évtizedekben nálunk is kialakult a szabadtéri múzeumok építésének módszere, a kiszemelt építmények áttelepítésének gyakorlata. A leendő múzeum tartalmát összefoglaló és indokoló tudományos koncepció szerint kiválasztott építmények áttelepítését alapos tudományos kutatómunka előzi meg, amelyet néprajzkutatók és építészek végeznek el. E munka eredményeként kerül sor az épület lebontására, dokumentálására, múzeumba szállítására. A bontási tapasztalatok alapján készül el a múzeumban felépítendő objektum részletes néprajzi és műszaki terve, a berendezés terve, majd azoknak a kulturális rendezvényeknek, foglalkozásoknak a terve, amelyek az épülethez vagy környezetéhez kapcsolódnak. Mindezek ismeretében kerül sor az objektum felépítésére a múzeumban kijelölt helyén, konzerválására, majd a restaurált és konzervált tárgyakkal való berendezésére. Az itt nagyon röviden vázolt, bonyolult és összetett munkafolyamat eredményeként jelenik meg a látogató előtt az épület, illetve az egész „falu", tájegység, érzékeltetve és szemléltetve egy hajdan volt műveltség jellemző jegyeit. 1252