A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VERES László: A pincetokba való palack – Egy elfelejtett üveg kultúrtörténete

ral megtöltetvén, bekéri Apor István mondván: az ki ezt a pohárt elveszi tőlem, igya meg az borát, tegye el a poharát. Akkor is újólag mont Teleki Mihály: hiába mesterkedel koma, mert nem iszom bort. Naláczy István az pohárt elveszi, az bort megissza, kiadja a pohárt inasának. Harmadig kristályt is még kihoznak, amazoknál szebbet. (...) szintén úgy elköszönő (Apor István), mondja Naláczy István: hocca koma, azt is elveszem én. Teleki Mihály mondja: ezt Isten engemet ugy segéljen, nem veszed, elég már az a két kristály, add ide koma, Apor István, megiszom. S meg is ivá a bort, az kristályt az inasinak kiadá. Aztán rendre kihozák a kristályokat, mindenkor Teleki Mihály fogadá el a köszöneteket, megiván a bort, rendre kiadta a poharakat, s bevitték a várba az Teleki Mihály szállására. Rettenetes ital volt aznap az Apor István szállásán, úgyhogy senki lábán haza nem mehetett...". „Bethlen Gergely - írja Apor Péter - bezzeg ő sem iszik vala kristályból, ő is az többi között egyszer vendégséget csinált vala, jelen van gróf Mikes Mihály is, de nem mondja vala: adj uramnak egy kristály bort, hanem: Sándor, Gergely essekura (ez kedves szolgája vala) uramnak adj egy darab bort. Azt vagy fazékban, vagy kupában adták be, mikor ivott, erősen ivott, s Mikes Mihály akkor vonogatja magát az italtól, mond Bethlen Gergely: Uram, kelmed talán kerestélyra vágy. Akkor kereskedni kezd a zsebiben, kiveszen egy kopott erszényt, nem ért volna két polturát, kiveszen egy sustákot, avagy négy polturát, s adja az inasának, mondván: eredj öcsém, hozz kerestélyt őkelminek, mert őkelme kerestályra vágy. így csufolá meg a kristállyal innya vágyókat."

32 E mulatságos eset után nem is csodálkozhatunk azon, hogy Bethlen Gergely fejedelmi tanácsos, akinek lányát II. Apafi Mihály vette feleségül 1695-ben, javai között úgyszólván nem tartott üveget. Udvarhelyszék és Fogarasföld főkapitányának mezőbodoni udvarházában az 1679 és 1692-ben készült összeírások alapján még egyetlen kotyogós üveggel sem találkozunk.

33 „De nem vala akkor hire az tekel glaz (...), hanem vagy almási veres csuporból, vagy járai hólyagos csuporból, vagy segesvári félejteles, vagy kisebb szép uj viaszas kupából ittak" olvashatjuk Apor Péter Metamorphosisában. 34 Az idézett adatok tanúsága szerint az üvegedények használata Erdélyben még a 17. század második felében sem volt általános. Az üvegkészlet - ha egyáltalán létezett - néhány pincetokba való palackból, a kotyogós üvegből, néhány lapos üvegpalackból, virágvizek tárolására szolgáló üvegekből állott legfeljebb. Ezzel szemben - amint az ablaküvegek gyártásának jelentőségére már utaltunk -, általánosnak mondható az üvegezett ablakok elterjedése. Az üvegedények számának bemutatásakor idézett udvarházi, kastély leltárak - amikor kevés üvegtárggyal találkozunk -, szinte minden esetben arról szólnak, hogy az épületek ablakai üvegezettek voltak. Általában az udvarházhoz tartozó lakóépületek ablakait üvegezték, a melléképületeken rendszerint lantornás (papíros, hólyagos) ablakot találunk.

3 Apor Péter Metamorphosisában - bármennyire üvegellenes is volt - megemlékezik arról, hogy az erdélyi lakosság szívesen használta a kotyogós üveget. „Mikor a gyümölcsöt beadták, kivált dinnyeéréskor, olyan hosszú szályú üvegekben, melyeket kortyogós üvegeknek hittak, és Porumbákon, Fogarasföldön csináltak, a meggyes bor rendben belitöltve ugy állott a jeges csberben, mindeniknek asztalhoz egyet-egyet beadtanak, azután még többet, azt olyan jóizüen kortyogdogólag megitták". Apor Péter a kotyogós üvegeket nevezi kortyogós üvegeknek. 0 nyilvánvalóan arra gondolt, hogy az 32 Apor P., 1863.327-328. 33 Bunta M.-Katona I., 1983. 30. 34 Apor P., 1863.325-326. 35 Bunta M.-Katona /., 1983. 30-31. 36 Apor P., 1863.325,329. 753