A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
IGAZ Mária: Gyermeklakodalom
GALGAMÁCSA Galgamácsa 5 2000 lakosú falu Pest megyében, a Cserhát déli dombos vidékén, Aszód közelében. Lakói a nógrádi palócság jellegzetességeit és hagyományait őrzik. Itt született Dudás Juli 1919-ben, aki megmaradva parasztasszonynak egész életében gyűjtötte, művészi tehetségével fenntartotta és megismertette az országgal is faluja népművészetét. 1952-ben a Népművészeti Intézet által rendezett első gyermekjáték-fesztiválon előadatta a gyerekekkel a játéklakodalmast úgy, ahogyan ő játszotta - még élő népviseletben. Megjelent ez a kissé feldolgozott játék később az önéletrajzában és hanglemezen is, ezért csak röviden mutatjuk be az eredetit. A kisleányok feladata ebben a faluban is a libák őrzése volt. Húsvét utáni vasárnapokon játszottak ilyen nagyobb játékot úgy, hogy 10-15 gyerek, többnyire 10 év körüli kislányok összegyűltek a réten, vagy az uccán, de nem nagyon szerették, ha nézték őket. A nagymamák tiltották a kislányoknak a „figurái menyasszony" játszását, mert akkor nem mennek férjhez, de a kisebbek örömmel vállalták. Otthonról kenyereket hoztak különböző, más ételhez hasonló formára vágva. Vittek krumplit is, amiba ágat szúrtak, mint a nagyok az aranyalmába, amit az oltárhoz vittek. A menyasszonynak virágkoszorút fontak, szalagokkal. A katolikus „pap" nyakába bő szoknyát borítottak palástnak. Énekszóval, Ujjujujuju! kiáltozással vezették a menyasszonyt, énekszóval búcsúztatták az anyjától. A pap előtt letérdelt a leendő pár, aki áldásra terjesztette föléjük a kezét és eskette őket: - Pistike, szereted-e Erzsikét? - Szeretem hát! - Nem fogod megverni? - Hajó lesz, akkor nem. - Adsz neki sóra pénzt? - Adok hát. - Erzsike, szereted-e Pistikét? - Szeretem hát! - Főzöl neki jó ebédet? - Főzök hát jó paprikásat. Teszel a levesibe egy kanál sót? - Teszek hát még hattal is. - Akkor én megáldalak, legyetek boldogok, Ujjujujuju! Aztán továbbindult a násznép „a lakodalmas házhoz" ahol kenyeret kaptak. A menyasszony táncolni kezdett a vőlegénnyel, de egy fiú elkapta, „Segítség, ellopták az aranybárányt, vasra vele, násznagy uram" kiabálták mire adnak valami pénzt a rablónak, aztán eljárták a menyasszonytáncot: „Eladó a menyasszony" kiáltással és be is fejeződött a lagzi. MÁS HELYEKRŐL Elszórt adataink közül csupán a Mályinkával szomszédos Tardonáról és a Galgamácsához közeli Domonyról 6 emlékezünk meg. Előbbiben fiúk is játszottak és sárból csináltak süteményt, az utóbbiban csak lányok játszottak s a fészer alatt, vagy az udvaron maradtak. Erdélyből viszont megtudunk néhány érdekes dolgot. Esztelnek, ahol Gazda Klára gyűjtött, 7 kicsi falu Háromszékben a Nemere hegy alatt. Itt a leánykák „lakodalmaznak": A menyasszony fátyla cérnával átkötött kendő, a vőlegény mellére virág van tűzve. A nyoszolyó a fátylat fogja, a pap összeköti a kezüket. Vőfély, násznép, szakácsnék is szereplők. „Énekszóval, kurjongatással vonulnak a templom felé. Eljátsszák a szekéren ülést is: egyik kisfiú a hajtó kocsis, másik a ló, fogják egy bot két végét, gyeplőt is 5 Vankóné Dudás Juli: Falum Galgamácsa. Studia Comitatensia, Szentendre. 1976. 42-146.; Vatikáné Dudás Juli: Sej Galgamácsa eszembe se jutna! Hungaroton hanglemez 6 Igaz Mária: Tardonai gyűjtés. 1973. magnó, Domonyi gyűjtés 1954. kézirat 7 Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Kriterion. 1980. 226. 1-227. 1234
