A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

IGAZ Mária: Gyermeklakodalom

Megjelent szép öltözetében a menyasszony, vele a vőlegény, s elindult a násznép sorban a „templomba". Lassan, nagyon komoly képpel, énekelve vonultak körbe: A menyasszony akkor sír, mikor koszorú van a fején... A református pap maga képviselte a templomot is, egy fa előtt állva. A pár kézenfogva állt előtte, „mögöttük a keresztapa szokott állni". Az esketés szövegét megtanulták szóról szóra, elmondták nagy komolyan. Aztán a vőfélyhez fordultak, aki elkezdi a versét: „Ti pedig hű párok..." de ő hamar elakadt: „Hogy van az utója?" Elindult a násznép újból, elöl az új pár. „A tiszteletes úr házához mennek bemutatkozni, onnan vissza a fiús házhoz." A házak persze egy-egy bokorból álltak. Ott táncoltak újból. De vitatkoztak kicsit a gyerekek, hogy most a menyasszonytánc következik-e. De mégis táncolt most mindenki sorban a menyasszonnyal. A vőfély kiáltotta a tréfákat is: Kovács Rózsikáé a menyasszony! A felvégbe megyén a menyasszony! Az alvégbe megyén, a sárosba! Tapsoltak, kiabáltak is közben, meg nótáztak: Csárdás vótam, az is fogok lenni... Messze mentem házasodni, Bár ne mentem vóna...; Rózsi, Rózsi mi bajod, Mért nem akarsz szólni?... (Gyors csárdásként) Egyszer csak a vőlegény kapta el a menyasszonyt: „Szabad lesz!" és vitte ki oldalra gyorsan. A bokrok közé vitte ismét, ahol a keresztanyja bekötötte a fejét a piros menyecske kendővel, hátrafelé bogozva a hajára. A fiúk távolabbról már kiabáltak: „A tüzet rakjátok, mire bemenünk!" „Hozzák a menyecskét!" Ahogy bevezették a bekötött fejű kislányt, „karikába táncoltak" vele együtt. Lassan lépegettek oldalra, jobbra, aztán gyorsulva futás körbe. „Csak a lányok forognak, addig a vőlegény mulat. Két karikába forognak, mer nem akarnak együtt lenni a legényekkel, mer ezek a fiúk letapossák a cipőjüket." A nótájukra táncoltak: Édesanyám, kedves anyám, Csak az a kérésem...; Mályinkai főuccán, Besároztam a csizmám... Amikor elfáradtak, úgy tettek, mintha eljött volna a hajnal, a „hajnaltűz ugrásának ideje". Az ágak, levelek össze voltak már rakva halomba, máglya formába, de persze nem gyújtották meg. „Az igaziban gyön ki táncolni a násznép az uccára, mindakét ház kapujánál tüzet gyújtanak, körültáncolják, átugrálják", mármint a vőlegény és a menyasszony házánál. A lányok karikába körültáncolták, forogták a tüzet, a fiúk innen kapdosták el egyenként őket és páros csárdást táncoltak velük. Persze lány lánnyal is táncol. Hajnal van már, hajnal van már, Majd meg is virrad már, Fordulj hozzám kisangyalom, Majd magad maradsz már! 1231