A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

UJVÁRY Zoltán: Az ünneptörés-ünneprontás és a kővé válás hiedelme Bornemisza Postilláiban

Egy gazda ünnepnapra templomba menetel idején a családját a mezőre küldte, hogy a közelgő eső előtt a renden lévő szénát boglyába rakják. Amikor néhány nap múlva a gazda kiment a mezőre döbbenten látta, hogy a boglyák kővé váltak. A hiedelem szerint vasárnap és az egyházi ünnepeken munkát végzők önmaguk idézik elő a kővé válást. Számos példa ismeretes arra, hogy bizonyos napokon nem szabad kenyeret sütni, mert a kenyér kővé változik. így pl. a Nagysárrét egész területén él az a hiedelem, hogy Űrnapján nem szabad kenyeret sütni, mert az kővé változik. A monda egyik hódmezővásárhelyi változatában a kenyér kővé válását az említett kecskés pásztor esetéhez hasonlóan a fösvénység idézte elő. A Jézus Krisztus földön jártában keltében egyszer igen megéhezett, bement hát egy házhoz s kérte a gazdasszonyt, hogy amivel az Úr isten megáldotta! ... De az asszony nagyon fösvény volt, azt mondta ő bizony nem adhat semmit, mert maga is a piacról él, most is más napja már, hogy egy falat kenyér nincs a háznál. Pedig nem mondott igazat, mert hat kenyér meg egy cipó sült akkor is a kemencében. A Jézus tudta ezt nagyon jól, ezért midőn látta, hogy az asszony semmi nélkül elutasítja, azt mondja neki: Ne is adjon hát az Úr Isten! Azzal elment a dolgára. Mikor aztán az asszony a kemencéből szedné ki a kenyereket, uram fia! mi történt! egytől egyig mind kővé volt változva! Ehhez hasonlóan több példa szerint a fösvénység a kővé válás oka. Erről szól a Turapatak mezején látható két kőoszlophoz kapcsolódó történet is. Eszerint a terület urasága éhező jobbágyait nem segítette. Feleségével kővé változott. Bornemisza példájához - mint isteni büntetéshez - legközelibb álnak azok a mondák, amelyek a gyermeke fenekét kenyérlángossal törlő asszonynak a kővé válásáról szólnak. Ilyen történetet az esemény helymegjelölése nélkül zempléni falvakban (Mogyoróska, Baskó) magam is hallottam. Szabó Lajos egy szerencsi pásztorcsaláddal kapcsolatban közöl egy mondát. Gyerekkoromba, Tiszadabon hallottam én errül a szerencsi kőbárány esetirül, hogy hogy vált ez a falka bárány kővé. Ez a juhász, a felesége és a kis fiúcskája, pulija, szóval minden ami ott vót a körzetibe, az kővé vált. Tehát így mesélték rúla, hogy a feleség elvitte az ebédet és mikor a gyereknek szüksége vót fére való dolgára és elvégezte, a felesége a juhásznak szakított egy darab kenyérlángost és kitörölte a gyerek fenekit vele. Kővé vált az egész család. Tehát azt mondták a régi öregek, az Úristen azér atta ezt a csudát, amér az ő szent kenyerét nem becsülte meg. Ez Ond fel, a szerencsi hegyódalba van. A kővé válással kapcsolatos népmondai történetek az írók, költők képzeletét is megihlették. Mikszáth Kálmán A pribeli kőasszony című elbeszélésében a Nógráddal határos Pribel nevű falu határában a hegytetőn látható kőszobor és kisebb-nagyobb kövek létrejöttének a népi magyarázatát írja le. A történet jó párhuzam a fent említett kecskés pásztor és kecskéinek kővé válásához: azonos alakzatok hasonló magyarázathoz szolgálnak alapul. A gazdag pásztor átkot mond a szolgálójára, aki saját céljára megfeji a kecskéket. Ebben a mondában is zsugori, fösvény a gazda, de nem ő, hanem a tolvaj bűnhődik. Tompa Mihály több költeményének a kővé vált személyekről szóló népmonda az 'inspirálója. így pl. feldolgozta a Lipóc „várnak átellenében" ölében gyermekét szívére ölelő kőasszony szomorú történetét {A kőasszony). Az ünneprontók című verse az ünnepen is dolgozó testvérek kővé válásáról szól. A versbeli monda a Regéc várához (Abaúj m.) közeli hegyen látható kőalakhoz kapcsolódik. Egy másik költeményben a leányoktól pártát lopó vénlány önmagának kívánja a kővé válást, csakhogy övé maradjon a párta. A kívánsága teljesül: A pártás máig ott áll I Monok mellett a határba (A párta tolvaj). 1197