A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NAGY Géza: Adatok Karcsa társadalmának megismeréséhez

likusok csak egymás között köszöntek Dicsértessék a Jézus Krisztus köszöntéssel. 1945 után a reformátusoknál megindult a különböző vallási közösségek szaporodása, mely azután törvényszerűen betagozódott valamelyik szektához (őskeresztyén, baptista, pünkösdiek, jehovisták stb.). E közösségek Áldás, békesség~ge\ köszöntötték egymást. E köszöntést Minden hívőnek válasszal fogadták. A lakás berendezése viszont mindig elárulta, hogy milyen vallású a család. A katolikusoknál több szentképet is lehetett találni a lakás falain. A lakószoba két utcára néző ablaka közt náluk mindig egy nagyméretű szentképet lehetett látni. A komódra a poharak, csészék mögé egy feszület és két vagy három porcelánból készült Szűz Máriavagy Szent Antal-szobor került. A reformátusoknál ugyanakkor a két ablak közötti falon mindig egy nagytükör volt, s alatta családi fényképek, míg a komódon a csészék, poharak mellett a Bibliát, a Szikszay-féle Keresztyén tanítást és néhány zsoltároskönyvet tartottak. Az utóbbi időben már eltűnt a komódról, de még a házból is a Keresztyén tanítás, helyette egyre több helyen látni az egyház által kiadott kalendáriumot. Karcsa lakosságának 10-12%-a jelenleg cigány származású. 1945-ig még csak két család, a Bandor és a Jóni család számítódott a karcsaiak közé. A Bandor család a Becsked tanyán, Jóniék pedig a Paptó mellett laktak. A Bandor család feje az 1900-as évek elején téglagyártással foglalkozott a Becsked tanyán. Volt olyan időszak, hogy 70-90 emberrel is dolgoztatott. Az általa gyártott téglából épült fel a Sennyei grófok tanyáján a magtár, az iskola, a kiskastély, az intézőlak, a gépészsor, a malom és néhány istálló. Az 1990-es években megpróbálták a becskedi cigányok vállalkozás formájában feléleszteni ezt a téglagyártást, de a vállalkozásukba belebuktak, mivel téglájukra nem volt kereslet. A téglagyártás befejezése után, tavasztól őszig vályogvetéssel foglalkoztak a két világháború között, télen pedig muzsikáltak. A földosztáskor 1945-ben e két családnak is adtak földet. A termelőszövetkezet megalakulásakor földjüket betagosították, de nem kaptak helyette másikat, mert lemondtak a csereingatlanról. A cigányság száma 1945 után növekedett meg, mert a faluban megforduló embereket, akik esetleg házasodási szándékkal érkeztek, szinte erőszakkal letelepítették. Az 1950-es években már mindenki dolgozott közülük. Az állami lakásépítési akció keretében a telepről beköltöztek a tanya két utcájába, a „magyarok" közé, a Tanács pedig a Tiszta tó mellett levő putrikat lebontatta. A rendszerváltás során mindegyikük elvesztette munkáját. Munkanélküli segélyből, önkormányzati támogatásból, családi pótlékból élnek. A szociálpolitikai kedvezményeket igénybe véve jelenleg már nemcsak a Becsked tanyán élnek, hanem Karcsa 5 utcájába épített 10 házba is beköltöztek már. Meg kell azonban mondani, hogy a lakosság nagy része lenézi a cigányokat, kevesebb értékűnek tartja őket a magyarnál. A cigányok ugyanúgy szólítják a magyarokat, mint azok őket. Az 1950-es évekig nem volt példa arra, hogy magyar fiú cigánylányt, cigányfiú magyar lányt vett volna feleségül. Azóta a faluban tíz ilyen vegyes házasság is történt, a karcsai magyar fiúk közül nyolc nősült be más falu (Pacin, Kisrozvágy) cigánycsaládjaiba, két lány pedig pácini cigányfiúhoz ment feleségül. Bármennyire is lenézik azonban a cigányt, a rokonság nem tagadta meg azokat, akik cigánycsaládokba kerültek. A magyarok közé települt cigánycsaládok szomszédai nem nagyon barátkoznak a szomszéddal. Nincs meg az a jószomszédi kapcsolat, mely a magyar-magyar szomszédok között megvan. Mert a szomszédok a legtöbb esetben erősebb kapcsolatban vannak, mint a testvérek. Igaz, jobban egymásra is vannak utalva. Mert a családdal ha valami történik, a szomszéd az, aki leghamarabb elérhető, leghamarabb segíthet. Az el1160