A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

páciniak. „A karcsaiak jobban a pénzre meg a földre hajtottak. A karcsaiak dolgosak voltak, de az idősek között vannak olyanok, akik még a faluból sem mentek ki soha! A felfogásuk, beállítottságuk, mentalitásuk... Ok: a pénz, meg a föld, meg a munka! A páciniak szerettek menni!" - tartja egy másik vélekedés. A karcsaiak viszont arra büszkék, hogy náluk a munkát jobban bírták, megbecsülték. Le is szólták a gyengébb munka miatt a pácinit. „Itt mondják például azt, hogy a pácini lány ment reggel kapálni, nem a vállán vitte a kapát, hanem a kezében. Kérdezik tőle: - Hová mégy? - Kapálni! (Vidáman, fennhangon mondja az adatközlő, közben kicsit mórikálja, riszálja magát.) Este jön haza a lány, kérdezik tőle: -Hol voltál? - Ka-pál-ni... (Mély hangon, erős fáradtságot mímelve szól itt.)"

43 A páciniak ítélete olykor igen sommás volt a karcsaiak mentalitásáról. „Pacin műveltebb volt, Karcsára azt mondták, hogy buta. De nem buta volt, hanem sok jószágja volt, inkább azzal foglalkozott. Pacin meg kitartó volt (rátarti, V. Gy.)."

44 „A karcsai nép munkásabb, de butább!" „A karcsaiak dolgosabbak, de szeretik a pénzt megfogni. A páciniak jobban adnak a külsőségre: ruházatra, lakásra - régen is többet költöttek rá, mint a karcsaiak. Több pénzük van a karcsaiaknak: többet is dolgoznak, jobban is megbecsülik." Azt egyik falu lakói sem tagadják, hogy ma is megérződik egy közös munkahelyen, hogy ki melyik faluból való. A páciniak azt vallják, hogy a modor, a megszólalás árulkodik ma már csak a lakóhelyről. A páciniak általában szókimondóbbak a másik falu megítélésében, a karcsaiak gyakran azzal hárítják el a kérdést, hogy ők ezzel „nem foglalkoztak". A Pacin kapcsán gyakran felmerülő polgárosodást, tempósabb változást karcsai adatközlőm így üti el: „A páciniak csak a szépre emlékeznek! Azt nem mondják, hogy a két háború közt még a református paplak és a gyógyszertár között volt a főutcán az apaállatok ólja!" Az adatokat lehetne sorolni, annyi azonban már a fentiekből is kitűnik, hogy az egymásról alkotott vélekedést, főleg a páciniak gyakori vélemény formálását a paraszti munka változó értéke, a hagyományos paraszti szemlélethez való ragaszkodás, egészében a tradicionális paraszti műveltség átalakulásának változó tempója diktálta. Karcsa egészében konzervatívabb volt a második világháborúig, Pacin - eltérő gazdasági-társadalmi feltételei miatt könnyebben hatott a hagyományos struktúra átalakítására. Ez a folyamat a hagyományos paraszti társadalom és műveltség átalakulásának lényegében utolsó stádiumában vált karakteressé, s ragadható meg a néprajz módszereivel. III. 2. FALUCSÚFOLÓK A Bodrogköz néprajzi irodalmában jól ismert, tréfás, humoros rövid folklórtörténetek, a falucsúfolók az átlagosnál nagyobb számban ismertek Karcsa és Pacin viszonylatában.

45 Megítélésem szerint e rövid történetek akkor is alkalmasak az identitástudat, illetve a másság kifejezésére, ha azok általánosan ismertek és elterjedtek, akár Európa más tájain is. A falucsúfolók egyik legérdekesebb műfaji sajátossága talán éppen az, 43 Nagy Géza, szül. 1932. (Karcsa) 44 1997-ben gyűjtött adat, amikor a régi, jól ismert adatközlő nem volt hajlandó magnetofonra mondani véleményét. 45 A műfajról általában: Kovács Ágnes 1966.; Gunda Béla 1989. 145-174.; A Bodrogköz vonatkozásában: Berecz Károly é. n.; Berecz Károly 1901.; Balassa Iván 1975. 13-16.; Vö. még: Viga Gyula 1994. 333348.; Viga Gyula 1996. 166-183. 1143