A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

másképp viselkedik. Ha elmentünk a bálba, estre, ha megszólalt valaki, lehetett tudni: na, ez karcsi! A modor, a stílus butának tűnt!"

32 A páciniak - megkülönböztetésként - elsősorban a karcsai népnyelv régies jelenségeit említik. Legjellemzőbbnek az á-zást tarják (é:á): pl. Ázsu, te! (Erzsi, te!). Az Erzsi Azsu népnyelvi alakja után a páciniak Azsuknak is nevezik a karcsaiakat. A megszólításban ugyancsak jellemző karcsai jegynek mondják a te használatát: Julcsa, te!, Bözsi, te!, valamint a kend megszólítást: „Gyün kend, lesz kend, hoz kend, esz kend!" Maga a nyolcszavas szöveg falucsúfolóként ismert: a páciniak mondták Karcsára. Gyakorinak tartják a la szócska használatát, nyomósítóként: Hová mégy, la? Megyek a kert alá, la! Hasonlóan jellemzőnek vélik a karcsaiak beszédjére, hogy az nem egyezteti az alany és az állítmány számát: Anyádék gyün. Pistáik hogy van?; Azsu, ne csak, gyün anyádék! stb. Az egyes tárgyak, jelenségek elnevezésének eltérésére inkább csak a gyűjtő érdeklődése derít fényt, viszont az ételek, táplálékok eltérő nevei a falucsúfolókban is megjelennek: pl. a hajtovánka (Pácinban vastaglángos), ami bekerült a falucsúfolókban (1. érintett fejezetrész). Csupán néhány példa még az eltérő kifejezésekre: Pácinban lajbi, Karcsán pruszlik a felsőruha neve, alább utalok a litya és a ráncoska elnevezésekre. A karcsaiak régen kabátnak mondták a ráncos szoknyát.

33 Nincs viszont különbség abban, hogy mindkét településen elevenen élnek a ragadványnevek az azonos családnevek nagy száma miatt. A fentiek azt jelzik, hogy a nyelv, a beszéd elsősorban régiessége miatt különböztetődik meg, s elsősorban a páciniak részéről, akik közül az idősebbek elmondják, hogy régebben ők is hasonlóan beszéltek, de már lényegesen korábban elhagyták azt a beszédmódot, mint a karcsaiak. II. 2. VALLÁS A vallásnak, felekezeti viszonynak a két település kapcsolatában, különösen eltérő karakterében nem volt számottevő szerepe. Egyiket sem egységes, homogén vallású népesség lakja, s a felekezeti különbségek, nézeteltérések - a mindenkori papok habitusától függően - inkább falun belül jelentek meg. 1920-ig a nagykövesdi római katolikus egyházhoz tartozott Karcsa és Pacin is. 1920 után a pácini r. kat. egyházhoz került Karcsa. 1912-ig Pácinban a református egyház nem volt önálló: a karcsai egyház filiája volt. Karcsán görög katolikus alig volt a két világháború között, Pácinban viszont egyházuk volt, bár ott sem voltak jelentős számban görög katolikusok a századforduló előtt, inkább evangélikusok. A pácini római katolikus egyház temploma csak 1936-ban épült fel, híveik a mostani görög katolikus egyház épületét használták, amit még a báró adott át - korábban kápolnaként működött -, az egyház számára.

34 Pácinban a két háború közötti időszakban már nem volt jelentős különbség a felekezetek között: egymás templomába is eljártak. A görög katolikusok jobban a római liturgiát ismerték: hiába járt át Bodrogszerdahelyről egy pap, az itteniek nem ismerték a 32 L.V. szül. 1953. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az elmúlt másfél-két évtizedben, a két település összeházasodásával, állandó kapcsolatával elmosódnak a különbözőségek, s azok megítélése is. Vizsgálatunk azonban nem nélkülözheti ezeket a szempontokat sem. 33 Nagy Géza 1992. 146. 34 Nagy Géza szíves közlése 1140