A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZABADFALVI József: Sétabotok Északkelet-Magyarországon

24. kép. Agancsfejű sétabotok: a) Nagyréde, b) Bélapátfalva. Dobó István Vármúzeum viszonylag vékonyabb bot volt. Meggyőződésem, hogy a sétabotfélék morfológiai sajátosságait, területi funkcióit és általánosságban az elterjedés területét még tovább kell vizsgálnunk. Továbbá, nagyon fontos lenne a különböző típusú botok eredetét és történetét megfejteni, de ez utóbbi már nem a mi tudományszakunk feladata. A sétabotokról - mint gyűjtőfogalomról - elmondhatjuk, hogy ide sorolhatunk minden olyan, általában rövid bottípust, amelynek valamilyen fogantyúja van. A fogantyú lehet szabályosan, ívesen hajlított, úgynevezett görbebot, vagy természetes ágból, megtörten metszett, illetőleg amorf formájú gyökérbot is. A sétabotok hossza mindig használójának testmagasságától függ, de számolnunk kell a használat folytán előállott minimális rövidüléssel is. Az általunk ismertetett botok közül a legrövidebb 72, a legmagallBodóS., 1992.36. 1119