A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜVESSY Anikó: Adatok egy ismeretlen mezőcsáti fazekascsaládról

Stílusára mestere, a debreceni származású Ross István is hatással lehetett, így a hódoltságkor kerámiahagyományait mestere révén jól ismerhette. Vida Gabriella kutatásai arra derítettek fényt, hogy az eddig kevésbé ismert miskolci kerámiastílus a 17-18. században a korabeli debreceni stílushoz igen hasonló volt. így érthető, hogy a zömében miskolci gyökerű mezőcsáti kerámia miért mutat oly erős rokonságot Debrecennel. A fazekascéh minden adatot, mely Hatalmas Pálra vonatkozott, vezeték- és keresztnevének jelölésével tartalmazta, így valószínű, hogy a „Tsáti Fazekas" elnevezés nem az ő személyét jelöli. A jelzett, 1806-1807 közti időszakban a miskolci fazekascéhhez feltételezhetően egy másik mezőcsáti fazekas is kötődött, igaz lazább szálakkal, mint Hatalmas Pál. Ez lehetett az 1828-as összeírás Fazekas Mihálya is, hiszen neki vezetékneve is Fazekas volt. Ez a lazább szál landmajszteri kötődést jelenthetett, melynek időtartamát a dokumentumok nem árulták el. Hatalmas Pál a miskolci céh aktuális mestere volt, a „Tsáti Fazekas" talán landmajsztere, mely Mezőcsát rangját az inasképzésben, a legények fogadásában mindenképpen emelte. A Fazekas családdal, kiemelten Fazekas Jánossal nemcsak azért kell foglalkoznunk, mert egy újabb családról derült ki, hogy két generáción keresztül Mezöcsáton dolgozott, hanem főként azért, mert Fazekas János az első olyan csati fazekas, akinek több, stílusban azonosítható munkája maradt fenn. Korábban a fiatalabb Rajczy Mihályt (1817-1868) tudtuk csak a gyűjtemények szignált darabjai segítségével 1843-tól stílusban azonosítani, bár előtte számos kiváló munka jelezte, hogy Mezőcsát fazekasainak forma-, szín- és díszítményvilága már erősen letisztult. /. kép. 1835-ös butella madaras előlapja 2. kép. A butella oldala (NM 94.107.28) 1094