A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

GÁBORJÁN Alice: A tardi „felakasztott” szoknya

A TARDI „FELAKASZTOTT" SZOKNYA GÁBORJÁN ALICE Az 1946-50 közötti években a Borsod megyei Tardon népviseletet és alapanyaga, a kender megdolgozását, valamint a kendertermékek felhasználását gyűjtöttem. Néhai kiváló mesterem, Palotay Gertrúd ebben az időben arra figyelmeztetett, hogy a parasztság sohasem díszít olyan helyeket, amelyek nem látszanak.

1 A régi tardi pendelyek között azonban találtam olyanokat is, amelyek oldaltoldása, eresztéke az alsó harmadán díszvarrással volt a pendely elejéhez varrva

2 (1. és 2. kép). E különös szokás eredetét kutatva, néhány idős asszony emlékezett arra, hogy gyermekkorukban, 1880/90 körül láttak olyan öregasszonyt, aki a ház körül dolgozva, egyetlen felsőszoknyáját kétoldalt a korcba felakasztotta, felszúrta. így az alatta viselt pendely ott láthatóvá vált. Az így felakasztott felsőszoknya elé kötényt kötött, így óvta meg azt a szennyeződéstől. A felső szoknya felemelése ilyen módon rögzítve történt, s e rögzítettség a megelőző időkben is jellemezte a paraszti elöl vagy kétoldalt felemelt szoknyákat. Sőt arra is emlékeztek ezek az idős asszonyok, hogy - hallomásuk szerint - még régebben a templomba is eljártak a tardiak ilyen felakasztott szoknyában. Az általam látott pendelyeresztékek közepén néha kis, vagdalásos minta is volt. Ezeket a szentistvániak varrták a tardiaknak és a mezőkövesdieknek is. A szentistvániak ugyanis még emlékeztek erre az egykor az európai renaissance-ban gyökerező technikára. A pendelyeken kívül még egykor fehéren fehér kivarrásos cifra lepedőket is készítettek a matyó falvak számára. A felsőszoknya ilyen - kétoldalt vagy elöl - felemeléséről más magyar területekről is vannak adataink: Erdélyből, Kalotaszegről, Dunántúlról, Kazárról, sőt a Sárközből is. Ez utóbbiról így írt Kovách Aladár: (leányviselet) „A színes szoknyák alja, belső felén tenyérnyi vagy két tenyérnyi széles más színű szegéllyel volt díszítve s a szoknyákat úgy viselték különösen ünnepnapokon, hogy elejüket feltűrték a kötésbe s így a szoknyarész alja kifordult s két oldalról hosszan frakkszerűen vonult hátra, s a széles más színű belső szegély kifelé fordulva, mint paszomán díszítette: efféle viselet még látható Bánffyhunyad vidékén Erdélyben. A színes szoknyák efféle visszahajtásánál a fő dolog az volt, hogy a hófehér pöndöly vagy finom rokolya a kötésig is hátravonult szoknya közt kétoldalt mindig kilássék... Ez a divat már elmúlt."

3 A 19. századnál régebbi magyar irodalmi vagy ábrázolási anyagban ennek a szoknyaviselési módnak nyomait nem találtam, de elöl vagy kétoldalt felemelt ruhadarabokról az európai ókortól kezdve vannak ábrázolásaink. Emelkedő terepen vagy lépcsőn felfelé járva, haladva ma is ösztönös a ruha elejének alkalomszerűen való felemelése férfiaknál is, nőknél is. A görög és római ókorban a chiton nevű ingruha fölé a himation vagy 1 Palotay G., szíves közlése. 2 Gáborján A., 1948. 155-157. 3 Kovách A., 1907.80. 1065