A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)

Bár Mezopotámiában közel ötezer éve rájöttek a korongolás előnyeire, a kerámiaművesség történetének jó kétharmada telt már el, amikor Európában is fazekaskorong segítségével kezdték előállítani az edényeket. A pedállal hajtott korongot még ennél is később állították szolgálatba a középkori kolostori műhelyek mesterei. Noha a római időkben már készítettek ólommázas kerámiát, az ólom- és ónmázas edények, nemkülönben a sómázas kerámiák csak a középkorban terjedtek el. A korszakalkotó újítás, a mázégetés előnyeit a paraszti piacra dolgozó fazekasok csak a középkor múltán élvezték az Alpoktól északra, jóllehet a Mediterráneumban már a középkorban divatba jöttek minden foglalkozási csoport fogyasztói kultúrájában a mázas edények. Praktikus adottságaik és tetszetős kivitelük miatt váltak keresetté. A mázas edény zöme tulajdonképpen a lakáskultúra változásainak bizonyítéka. A középkorban az Alpoktól északra még alig akadt konyha, ahol ilyen drága holmiban főztek volna. Amikor azonban a fazekasipar a városokba, majd onnan részben a falvakba települt, a mázas edényeket - Észak- és KeletEurópa néhány nagyobb táját kivéve - mindenütt igen sokan igényelték, még a parasztok közül is egyre többen azon igyekeztek, hogy akár lakásdísznek, akár főzőedénynek szerezzék be a mázas edényeket. A kontinens keleti felén ez a folyamat csak akkor indult el, amikor Nyugat-Európában már az ipari forradalom tömegtermelése következtében változtattak a háztartások felszerelésén. Az öntöttvas edények mellett kőedény és csekély mennyiségben ólommázas kerámia egészítette ki a faedények kollekcióját. A „népi kerámia" korszakának tényeit tehát elsősorban Kelet-Közép-Európa 1819. századi parasztságtörténetében lehet dokumentálni, ezeket múzeumok néprajzi raktáraiban őrzik. A „népi fazekasság" ugyanis a falusi házimunka és a paraszti szorgalom keretei közé került. A falun működő fazekasság előzményeiben előállított készítmények időközben széttörtek, az archeológusok látóterébe jutottak. Holott az európai társadalom fogyasztói kultúrájában a középkori és az ipari forradalom előtti korszakban játszottak még semmi mással nem pótolható szerepet. A néprajzi gyűjteményekben őrzött darabok sokkal inkább egy nagy múltú ipar másodvirágzásának bizonyítékai, a marginalizálódott kerámiaipar termelésének és fogyasztásának tényei, mintsem az edénymüvesség azon korszakának termékei, melyben még valamennyi társadalmi réteg és csoport igényeit kielégíteni akarván dolgoztak a fazekasok, az edényeken, ha mintákkal díszítették felületüket, az ornamensek más tárgyakon is láthatók voltak: a bútorokon, az épületeken, az öltözékeken egyaránt.

5 5 Bauer, 1980 ., Bedal, 1993., Benker, 1987., Berindei, 1973., Blum, 1982., Braun, 19792., Brenner, 1976. 30-75., Chapelot-Galinié-Pilet Lemier, 1987., Comba, 1980. 9-20., Csilléry, 1972., Dülmen, 1990/1.1992/11., Eversleigh, 1986., Gaimster-Redknap-Wegner, 1988., Gaimster-Redknap, 1992., Haberlandt, 1953., Hoffmann, 1998., Hurst-Neal-Benningen, van, 1986., Kellenbenz, 1975., Kohlmann, 1972., McCarthy-Brooks, 1988., Meier, 1986., Moszynski, 19672/1. 355-72., Rieth, I960., Rösener, 1993., Schlumbohm, 1977., Spohn, 1995. 31-58., Tauber, 1985. 197-203. 734