A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon
Nagyvad János (1791. 2. 212-213) már a rómaiaknál is kimutatja a Hold és a gabonavetés időpontjának összefüggését: „A Gazdák még arra is vigyáznak, hogy Holdtöltén, vagy fogytán jobb-e vetni? A Régiek azt tanítják, hogy Újjságon leg-jobb vetni, és Hóid-fogytán aratni. Hóld-töltén bé-hordani". Ő maga azonban Mitterpacherrel együtt (1779-94. passim) azt vallja: „...a Vetés jó, tsak alkalmatos időben essék, akár mint legyek a Hóid-világ". Három évtizeddel később, hogy egyes gazdák véleményét, hogy újholdkor nem akarnak vetni, azért tudja elfogadni, mert „...az Újhold harmad nappal elébb, vagy utóbb esőt szokott hozni; e pedig a frissvetésre soha se volt jó" (Nagyváthy János 1821. 102-103). A Hold és a vetés elkezdésének idejére a kalendáriumok is adtak tanácsokat. A sok lehetőségből a Miskolci Nemzeti Kalendárium 1819. évi kötetének gazdasági tanácsai közül a következők: „Az Őszi vetésről is azt tartják a gondos Mezei Gazdák, hogy két vagy három Héttel legjobb Sz. Mihály nap előtt, ki vált ha újhold után 3 nappal esik a vetés, úgy a konkoly nem vesz hatalmat rajta" (Viga Gyula 1987. 52). A tavasziakkal kapcsolatban pedig azt ajánlja, hogy „Újságtól fogva Hóid töltéig..." vessék (Uo. 49). A gyakorlati gazdák a hold változását figyelemmel kísérték a vetés elkezdésének megállapításakor. 1792: „Arpási (Pusztakamarás, Kolozs m.) határon vetettem 100 véka zabot éppen hold fogytán, némellyek ugy tartyák, hogy az ollyant a Bolha nem rontya. Újságra nem vetettem, ha nem már ezután többet is vettetek" (Sztrezakercsesóra, Fogaras m. SzT 5. 224). A Hold, a vetés, az eső kapcsolatát még a 19. század közepén sem tekintették eldöntöttnek, még egy olyan munkában sem, melynek alapját egy angol kézikönyv alkotta (KBM. 1. 144). Az 1911-ben megjelent Mezőgazdasági Lexikon is megállapította: „A hold tudvalevőleg minden 26-ik napon megújul, és ezen megújulást régi időben az időváltozással hozták kapcsolatba, sőt még ma is sokan hisznek benne és nem egy gazda erre alapítja számítását az időváltozás tekintetében" (1. 482). A Hold és a vetés kapcsolata a paraszti gyakorlatban éppen úgy nyomon követhető, mint ahogy számos hiedelem, szinte rítus-formában kimutatható. Pócs Éva (1990. 669) ezzel kapcsolatban megjegyzi: „...feltűnően szegényes a földművelést kezdő és kísérő mágikus gyakorlat, legalább a magyar parasztság jelenkori gyakorlatában". Ilyen formában a megállapítással egyet lehet érteni, hiszen ilyen adatokat legfeljebb emlékként lehetett az utóbbi évtizedekben feljegyezni. Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos hat évtizeddel ezelőtt még sokkal szerencsésebbek voltak a földművelés hiedelemvilágával kapcsolatban, amikor megállapították, hogy az „...az irtástól kezdve a behordásig és feldolgozásig tele van babonás szokásokkal és hiedelemmel, ami mind a gonosz hatalmának távoltartására, elriasztására és ártalmak megelőzésére tartozik" (1943. 221). A Hold és a mezőgazdaság kapcsolatáról legutóbb a Magyar Néprajz című nagy összefoglalásában Szabó László írt (1990. 728): „A Hold növekvő vagy fogyó állapotához számos hiedelem kapcsolódik: a növekvő Hold idején kell bizonyos gazdasági stb. cselekvéseket végrehajtani, hogy szerencsés legyen kimenetelük, fogyó holdnál ezek tilosak (pl. vetés, közösülés, valamely vállalkozás)". Lássuk ezek után, hogy az utóbbi másfél század esetlegesen feljegyzett néprajzi adatai mit mondanak a Hold és a vetés kapcsolatáról. Ipolyi Arnold (1929. 2. 9.) a Csallóközből a 19. század közepéről ismerteti a Hold és a gabonavetés kapcsolatát: „Nálunk természetesen mint gazdász s földművelő népnél a gabona vetés, növény ültetés idejének holdszakok szerinti intézéséről... még legtöbbet tud a néphit és szokás. így Karcsaynál (u. muz. 2, 496) a csallóközi néphit: 'a hold fogytakor semminemű vetés vagy ültetés nem jó...: hold tölte ellenben hasznos... még 1014