A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

olyan magatartási jegyek, gesztusok honosodtak meg a közösségben,

38 melyek a szabad paraszti és részben független kövesdi egyének, egyéniségeknek nyitottak teret. Megtanulhatták ezt, miközben többször makacsul és eredményesen védekeztek, nem nyugodván bele a feudális terhek növekedésével és különböző mértékű jogfosztottsággal járó hatalmi támadásokba. 1848 előtti társadalom vertikális tagoltsága (nemesek-jobbágyok) a késő feudalizmusjoggyakorlatának megfelelően érvényesült. A kisnemesek jobbágyteleknyi nagyságú földön gazdálkodtak, hűbéruraságuk azonos volt a jobbágyokéval, adómentességet élveztek, mind személyük, mind telkük vonatkozásában. Nem látszik nyoma a történelmi múltukra utaló, kuriális joghelyzetüknek

39

, mely a település korábbi státuszát tehetné egyértelműbbé. Horizontális tagoltsága a telkes jobbágyságra és a zsellérségre utal. Az 1848-as változásokat követően erről a gazdasági alapról rugaszkodhattak el a telkesek és a zsellérek. Ezzel az „örökséggel" indulhatnak el a polgárosodás útján. Kétségtelen, hogy előnyben voltak a lakóházzal és ólaskerttel (kétbeltelekkel) továbbá külsőségekkel (szántó, rét, legelő stb.) és más tartozékokkal (kenderföld, szőlő) bíró családok. Az össztelepülés elszegényedése a népesség szaporodásával párhuzamosan haladt előre. Ezt megelőzendő feltételezhetjük, hogy a földesuraság, mind a bérlő uraság kezdeményezhette az e korban szokásos kitelepedést, kitelepítést, kirajzást, más helység megülését, olykor alapítását

40 (Egyek, Polgár...). A gazdasági alap, a jobbágytelek osztódásával előállott mindig új s újabb helyzet eredményezte az elszegényedés objektív oldalát. Ugyanakkor feltétlenül számolnunk kell a szubjektív tényezőkkel is: a véletlenszerűség kategóriájába sorolhatókat; mennyi fiúgyermeke született a családnak, s azok közül hány érte meg a munkabíró felnőtt kort.

41 Ők voltak a paraszti üzem eredményes működésének biztosítékai. A sok gyermek ugyanakkor az osztó hányadost növelte. Meghatározó az egészséges és népes család. Az előállható kellemetlenségeket két módon szabályozták: először az örökösödéssel (lánygyermek esetében),

42 másodszor e célnak 38 A kövesdiek igazi parasztok, akik példásan művelik szántóföldjeiket, gondozzák az egész határt, hasonlóul az állataikat. Rendben tartják a gazdasági udvart. Szerintük a szihalmiak, a farmosiak nem igazi parasztok. Ezek káptalani földön gazdálkodtak. Valahogyan mások éppen emiatt. Úgy mondták nekik „könnyű hátasok". Éppen úgy, mint az iparosok. Beszélték a kövesdi summások, egyik falu határában elmentek a kovácsmester földje mellett. Igen műveletlen volt. Hazafelé odakiáltottak a mesternek: „Mester úr! Muharinszki (muhar), Buharinszki (buhar) nagyon legénykednek a földjében!" Mire a kovács: „No majd adok én nekik, az anyjuk csillagát!" Erre megragadta a nagykalapácsot. Egyik kövesdi a másiknak: „No, látod, most is a kalapács után kapkod, nem a kapa után!" Jót nevettek ezen. A közösségi felfogást, világszemléletet, a közerkölcsöt számos szólásmondás irányította. A jó és a szép munkát: „Oszt aszonta Anyámasszony: Erzsa! Karácsonyig fonnyák a fonalat, pünkösgyik a vajat gyűjtik", vagy „szépet fonnyá, mert amilyet fon az ajakad, olyan visel a valagad!" (ti. fonalat). Pap János: Beszélgetés a Muskátli utcában. Matyóföld, 1981-82. 39. A mezőgazdaságot irányító mondások: „Virágzik mán a katán kóró, tarlóról fúj a szél" (vagyis itt az aratás ideje). „Áprilisi árpa, maradjon a zsákba!" (a vetés ideje március volt). Erkölcsi tartást szabályozzák így: „Minden szilaj marhának megáll egyszer a kötél a szarva tövén!", mondják az erőszakos emberre. A dicsekvő ember így: „A legjobban fog a kaszája télen, amikor a tüzelősóiban beszélgetnek róla." „Majd lesz a kutyára dér, de olyan ám, hogy hasig ér!" - saját helyzetével visszaélő személy. 39 Dergé Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt a Dunántúlon. Vö. Tanulmányok a falusi közösségekről. Pécs, 1977. 55. 40 Sárközi i. m. 98. Polgár, Egyek, Tisza (Hejő) kürt. 41 Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza 1784-1809. Hajd. Múz. Évk. V. E településen minden újszülött száma kisgyermekkorban (6 éves korig) feleződött, s minden gyermekkorban (20 éves korig) újra feleződött. Maradék tehát 25%. 42 A leánygyermek ún. hozományt örökölt. Pl. Férge Katalin (1855-ben férjhez ment Ádám Jánoshoz, a férjhez adási költsége és leltára: „Lakodalomkor 1 hordó Bor 10 pft. 2 (db) juh hús ára pft. 1 Láda d ft, 1 Kuzsu 8 ft, 1 Rékli 2 ft, 1 szászorszép kendő és selyem vereskendő 8 ft, 1 veres szoknya 2 ft 30 krj, 1 fekete szoknya 3 ft, 1 világos kötő 1 ft, 1 főkötő 3 ft, 2 főre való kendő 1 ft 40 krj. Summa 50 ft 10 krj." (1855. márc. 24. A lakodalom 1847-ben volt.) 981