A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

9. kép. Kis Barczi József 1922-1931 között 10. kép. Hajdú Ráfis János és II. felesége, községi bíró közhivatali viseletben, Vámos Margit (1917- ) és neje Marton Erzsébet esküvői képe, 1937. gazdálkodott a család, mert az igazi termelőmunkát a fiúgyermekek adták. Ha valamelyik családban nem volt legalább 2 vagy 3 felnőtt fiúgyermek, akkor kisegítő munkaerőt (bérmunkást), szolgái (nevezték cselédnek is) alkalmaztak. Szolgának helybeli szegényebb házasemberek, vagy a szomszéd települések legényemberei álltak el.

33 Évente történt a szerződtetés. Ha meg voltak egymással elégedve a gazda és cselédje, ebben az esetben egy-egy család évekig szolgált annál a családnál. A családunk éves szolgája sokáig Viszneki Pista bácsi, helybeli, alacsony termetű emberke volt. Még nagyapámat is kifigurázták érte, mert alig látszott ki a kocsiderékból. Nálunk az asztalnál ült a cseléd.

34 Először a nagyapám nyúlhatott a tálba, azután a szolga és a fia csak azt követően. 33 A korai időszakban tudunk arról, hogy távolabbról is jöttek szolgálni Kövesdre. 1762-ben anyakönyveztek egy „mulierem polonam Catharina"-t. Griger János házasságot kötött 1794-ben Lukács Annával, ő a Szepességből származott. Sáros megye Bogdány helységéből származott 40-50 év körüli napszámosember meghalt 1856-ban. 34 A gazda-cseléd viszonyt úgy jellemzi Herkely K., hogy „a házközösségekbe beletartoztak a szolgák is", (i. m. 35. old.) A gazda és szolga viszonynak számos anekdotikus eleme maradt fenn, ma is emlegetik. Egyik alkalommal túrós tésztát főzött a gazdaasszony vacsorára. Úgy került a cseréptál a gazda elé az asztalra, hogy a „vastagabb" része volt a szolga előtt. Mire a gazda fogta, egyet fordított a tálon, s mondotta: „két garasért vettem én ezt a tálat!" Mire a szolga észrevette a cselt és ő is fordított egyet a tálon, maga javára, mondotta: „Meg is érte ez azt!" Másik: A gazda és szolga együtt étkeztek, vacsoráztak. A szolga kezébe vette a házi kenyeret, amint szokás, s jó vastagon körülszelte. A gazda megszólította: „Ejnye, ejnye, nem kell olyan vastagon szegni! Szeghetsz, ha kell másodszor is! - a cselédember pedig rávágta, akarok isi (ti. szegni!). Harmadik: A tüzelősóiban kenyeret pirítottak. Egyszer odaszól a szolga a gazdának: „Nem látja, feketére ég a kenyere?" Válasz erre a következő volt: „Mit törődsz vele? Én sem szólok, pedig már megég a surcod!" 975