A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)

Az Elbától keletre azonban csak az ipari forradalom idején jutott el zenitjére a parasztok igényei szerint termelő fazekasipar. Akkortájt a kontinentális választóvonaltól nyugatra az ónmázas kerámia darabjai, a kőedények, porcelánok, fém- és üvegkészítmények telítették a vidék fogyasztói piacát. A Nyugat paraszti lakossága csaknem teljesen felzárkózott a polgárok és a nemesek ízléséhez, míg keleten nem érvényesült semmiféle kulturális retardáció, sokkal inkább (bár tagadhatatlanul alacsonyabb anyagi színvonalon) bontakozott ki egy eleddig ismeretlen folyamat, a parasztoknak csinált népművészet. Három-négy generáció megkülönböztetett módon kívánt egy soha korábban nem volt lakáskultúrát teremteni olyan lakberendezési tárgyak vásárlásával, amelyeknek használati értékét úgyszólván nem is ismerték (talán azért, mert megváltozott világukban ilyet már aligha találtak volna!).

4 Művészi remények és a konyhaszagú realitás A paraszti lakáskultúra európai krónikájának egyik fejezetét a középkori Itáliában írták. Ezek az emberek már arra törekedtek, hogy házukban egy dekoratívnak tűnő helyiséget alakítsanak ki. Törekvésükkel polgári szokásokat utánoztak. Ebbeni igyekezetükben megkülönböztetett szerepet szántak a fazekasok díszes edényeinek, mert azok tetszetősek és olcsók voltak. A középkor múltával ez a divat hódított az Alpoktól északra is. Valamennyi nagyobb parasztházban tiszta szoba épült, berendezésében ólommázas edények: tálak, korsók, kancsók, néha tányérok írókával díszített vagy pingált mintákkal borított sorozatai voltak hivatva a jólét látszatát kelteni. A parasztok meg voltak elégedve teljesítményükkel. Aki viszont az anyagi kultúra történetének motivációs tényezőit vizsgálja, nem tudja egyértelmű lelkesedéssel elfogadni véleményüket. Ennek elsősorban az az oka, hogy hovatovább kezdjük kiismerni magunkat abban a szellemi ködben, amely a múlt századot - a romantika jegyében - kitöltötte. Néhányan ugyanis a 19. század második felében kétségbeesetten tapasztalták a falusi világ esztétikumának látványos romlását. Ennek okát a modern városokban látták. A kézműipar színvonalának esését a korszerű ipari tömegprodukciónak tulajdonították. A mívesség romlásán sajnálkoztak. A használati tárgyak silányságát szembesítették a kor elmaradott technológiájával és a középkorból itt felejtett kézműipar üzemi szervezetében előállított népművészeti alkotásaival. Megállapították, hogy az utóbbiak (veszélyeztetettségük ellenére) megőrizték mindig meg-megújuló, változatos formakultúrájukat, dekoratív értéktartásuk reményeket ébresztett bennük. Az urbanizációs folyamatokat értékelő értelmiségiek a népművészeti alkotáscsoportot tekintették a holnapi iparművészet zálogának és a ma követendő példájának. Az ötletforgácsokból néhány teoretikus hajlamú művész hovatovább elméleteket állított össze. A hamarosan divatossá váló ideológia érdekes módon - Angliából indult el és több hullámmal megújultan öntötte el kontinensünk szellemi központjait. Nem tellett sok időbe és (a 19. század utolsó harmadát követően) múzeumi gyűjteményeket is létesítettek, ahol mintás kerámiát, faragott és festett díszű bútordarabokat, szövött és hímzett mintájú textilneműeket zsúfoltak össze (Innsbruck, Berlin, Budapest, Szentpétervár, Bécs stb.). A közízlés és a kortársi díszítőművé4 Bader, 1962. 188-230., Berty-Rosseüo Bordoy-Torgiorgi, 1986. 97-116., Davey-Hodges, 1985., Dunning, 1968. 35-52., Donát, 1989. 268-315., Frncovich-Gelichi, 1978. 1-19., Franz, 1967. 28-50., Gelichi, 1993. 229-302., Herrmann, 1968., Holl, 1955. 147-98., Hurst, 1986., Janssen, 1983/B. 317-98., Janssen, 1983/c. 121-86., Mannoni, 1975., Mccarthy-Brooks, 1988., Platt-Calemann-Smith, 1975/I-II., Reed, 1990., Stephan, 1983. 95-120., Stephan, 1993. 381-96., Stephan, 1996. 95-107., Steuer, 1987. 11297., Walhöö, 1976. 64-93. 726