A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)

homokbányák vidéken csaknem mindenütt lehetővé tették még az üveghuták működését is. Gyakori volt a vasérc-előfordulás, ami siettette a vidék iparszerkezetében beállott változásokat. Mindezek a tényezők hiányoztak a városban. Itt azonban a közgazdasági környezet összehasonlíthatatlanul kedvezőbbnek ígérkezett. Végeredményben a fogyasztók igényei - társadalmi és vagyoni helyzetüknek megfelelően - két osztályba rendezték az ipari termékeket. Az ipar falusi pályafutása tekintetében modellértékű lett a kerámiaművesség. A fazekasok portékái szóródtak a piacon, úgy, ahogyan ezt megkívánták a vásárlók igényei. A helyi műhelyek termékeivel széles fogyasztórétegeket elégítettek ki, ám ugyanakkor a tehetősebbek körében egyre többen igényelték az importárut is. Ha ezt - víziutak hiányában - nem tudták szállítani, a közeli városokban előállított - rangosabbnak tűnő - termékeket vették meg. Az áruellátás piaci mechanizmusában fontos szerepet játszott az árukapcsolás is. Egyetlen fuvarral kétféle árut terítettek. Az edényeket - szalmával bélelt - ládákba vagy még inkább hordókba rakták, az edényekbe bort töltöttek. Angliában a 13-15. században a legtöbb parasztházban Gascogne (Saintonge, Franciaország) fazekasai által készített edényekben főztek. Ugyanez Southampton 12-15. századi kerámialeleteinek származáshelye. A hazai ipar negligenciájának oka az ital. A borimportot szállító hajókon hozták az edényeket, zömükbe bort töltöttek és az edény száját bedugaszolták. A 14-15. században azután önállósodott a kerámiaimport. A helyzetet bonyolítja, hogy ezenközben az angliai produkciót megkedvelték kontinensünk néhány északnyugat-európai körzetében is. Angliában pedig ugyanakkor a falusi piacokon is árultak kontinentális műhelyekben előállított kerámiát. A középkori angol fazekasok és a termékeiket közvetítő kereskedők tehát miközben exportáltak, a kikötővárosokban fogadták az importált rakományokat, az exportőrök szervezték a behozatalt, és persze mindkettőn nyerészkedtek. Jelentős tételek érkeztek a 14. század vége óta a Rajnamellékéről, sőt a franciaországi Beauvaisból is. Tartósodott a kiegyenlítődés és különbségteremtődés kettőssége, miáltal a folyamat aligha korlátozódik a kerámiakultúra tartományára, jóval szélesebb horizontú lett idővel annál. Az áruszállítások, az innovációk és az elmaradottság kibékíthetetlen ellentmondásokat teremtő tényei jellemezték tehát a középkori Anglia gazdasági életét, ez szabályozta a kerámiakultúra alakulását: a technológiáét, a funkciókat és a formákat egyaránt. A produkció üzemi szerveződésében elért teljesítményeket, másfelől a kerámiaipar műszaki fogyatékosságainak kiegyenlítődését és újratermelődését is a kontinentális árukapcsolatok ide-oda mozgása határozta meg. így történt ez később is. A technika története kerámiaügyben is a gazdaság történetéből érthető meg, s talán még a népművészeté is. Az ipari forradalom előtt és alatt az angolok kerámiaművességét nem annyira a kultúrtörténészek által szívesen méltatott hagyományok, hanem a gazdaság erőviszonyai határozták meg. Németországban a római civilizáció iparát befogadó Raj na-völgy fazekasai tartották magas színvonalon a mesterség hagyományait a korai középkorban. Itt már a római időkben sem engedték meg városokban mesteremberek letelepülését. Majorokban, szereken - utcasorokat alkotva - építették fel a fazekasok műhelyeiket Duisburg, BrühlPingsdorf, Langerwehe-Jüngersdorf (Düren körzete), Xanten, Neuss vagy Huy (Belgium) agglomerációja még a 10-12. században is fenntartotta a régi hagyományt, noha a készítmények formavilága és vörös színe a kor követelményeihez igazodott. Településenként közel féltucatnyi műhelyben dolgoztak, de egyetlen fazekas sem kapott engedélyt arra, hogy az egykori város falain belül űzze az ipart. A kemencék tűzveszélyesek, a fazekasokat kirekesztették a városi biztonságból. Bonn területén már a római időkben a fazekasok házait a légiós tábor falain kívül építették fel, majd a Karoling-korban a régen 724