A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Két felföldi szekértípus (Láncos lajtorja és nyári szekér)

KÉT FELFÖLDI SZEKÉRTÍPUS (Láncos lajtorja és nyári szekér) PALÁDI-KOVÁCS ATTILA A magyar parasztság kerekes járművei, s tágabban véve a magyar járműkultúra újításai méltán keltették fel a művelődéstörténet, a gazdaságtörténet, a történeti nyelvtudomány, a régészet és más diszciplínák művelőinek figyelmét. Régi járműkultúránknak számos olyan jellegzetessége, különlegessége létezett, mely hatással volt a szomszédos népek, sőt a távolabb eső európai tájak kerekes járműveinek alakulására is. Legismertebb ezek közül a magyar kocsinak és nevének elterjedése Európában. Említhető, hogy a magyar nyelvterületen a négykerekű járművek, a szekerek és a kocsik a középkor óta túlsúlyban vannak a kétkerekű taligákkal és kordákkal szemben. Ilyenformán a Kárpátmedence szorosan kapcsolódik a négykerekű szekerek nagy kontinentális tömbjéhez.

1 Fontos sajátság a lőcsös szekerek csaknem kizárólagos volta is. A lőcsös szekérkonstrukció elterjedtségének legjelentősebb foltja Európa térképén épp a Kárpát-medencében és közvetlen szűk környezetében rajzolódik ki. Keszi-Kovács László feltevése szerint a lőcsös szekér a magyarságtól kiindulva terjedt el a szomszédos népeknél is.

2 Ezúttal a széna és a kévés gabona szállítására használatos szekerek két felföldi típusa a vizsgálat tárgya. A magyar nyelvterületen a szénaszállító szekerek konstrukciójuk alapján négy-öt alaptípusba sorolhatók: a) A szekéroldal magasítása nyársakkal. b) Magas oldalú szekér. c) Hosszú oldalú szekér. d) Két vendégrúddal felszerelt szekér. e) Nyári szekér, hordó szekér. Ezen alaptípusokon belül további szerkezeti megoldások, térségre, üzemtípusra vagy történeti periódusra jellemző változatok, altípusok írhatók le.

3 Főként a Dunántúlra jellemző a szekéralvázon cserélhető, rövid és hosszú karfával, lajtorjával használatos szekér.

4 Ez a megoldás régóta él a Felföld meglehetősen széles déli sávjában is, különösen Észak-Heves, Észak-Borsod, valamint Abaúj és Zemplén déli tájain. A szekér átalakítása a Felföld eme déli zónájában nem merül ki abban, hogy a jármű alvázát hosszú nyújtó beiktatásával megnyújtják és hosszú létrát (lásd még: hosszú derék, hosszú lajtorja) tesznek. Sok helyen a szekér elejébe és végébe hosszú nyársakat (Észak-Heves, Zempléni-hegység), sörtéket (Észak-Pest m.) is állítanak.

5 A Magas-Felföld földművelőinek legalább két szekere van gazdaságonként. Az egyik rakoncás kitámasztással, deszkából készült kocsiszekrénnyel, a gazdaság minden1 Paládi-Kovács A., 1984a. 167.; Lásd még: Paládi-Kovács A., 1973. 73-79. 2 Keszi-Kovács L., 1980. 116. 3 Paládi-Kovács A., 1979. 344-353.; Paládi-Kovács A., 1993. 101-106.; Takács L, 1985. 327-329. 4 Takács L, 1985. 327-329.; Magyar Néprajzi Atlasz III. kötet 202. térkép. Budapest, 1987. 5 Balassa i, 1964. 152.; Ikvai N., 1967. 133-135.; Paládi-Kovács A., 1989. 370-371. 943