A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PETERCSÁK Tivadar: Paraszti gazdasági közösségek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

alakítottak (Diósgyőr, Sajókaza, Szendrőlád, Újhuta). E falvakban a volt úrbéres jobbágyok szervezetét pl. volt koronái úrbéres telkesek birtokossága (Diósgyőr) kifejezéssel különböztették meg a zsellérekétől, de hívták még úrbéri erdőnek (Tardona, Hangony, Fony), úrbéres erdőnek (Dédestapolcsány) különválasztva a volt úrbéres zsellérek birtokosságától (Diósgyőr, Sajókaza, Szendrőlád) vagy a volt úrbéres zsellérek gazdaságától (Felsőgyőr).

18 A zempléni-hegységbeli Újhutában a falu lakói szégyellték azt újhutai volt zsellérek közös erdeje közbirtokosság kifejezést, ezért az elnök 1978-ban kérte a Járási Földhivataltól, hogy ezentúl egyszerűen csak újhutai közbirtokosságként tartsák nyilván szervezetüket.

19 A 20. század első évtizedeiben a közbirtokosság még együtt intézte a közös legelő és erdő ügyeit. A központi rendelkezések nyomán az 1920-as években alakult külön legeltetési társulat Diósgyőrben és Felsőgyőrben, az 1930-as években Szuhafőn és Zádorfalván. A hegyközi Kovácsvágáson csak 1947/48-ban alakítottak legeltetési társulatot, amelynek a közbirtokosságtól külön vezetősége volt. Sajátos helyzet figyelhető meg a kis határú hegyközi falvak közös szervezetei tekintetében. A közbirtokosságokban vezető tisztséget betöltő adatközlők és a jegyzőkönyvek szerint itt a két világháború között is tulajdonképpen csak egy gazdasági közösség, a közbirtokosság működött. Erdőügyekben hivatalosan a közbirtokosság vagy erdőbirtokosság, legelőügyekben a legeltetési társulat, legelőtársulat, az 1950-es években pedig a legeltetési bizottság kifejezést használták. A falvak szóhasználatában azonban mindvégig a közbirtokosság kifejezés az általános mindkét esetben.

20 A közbirtokosság a községen belül mindenütt önálló testületet jelentett és sajátos szervezeti rendje volt. Az erdővel és legelővel kapcsolatos legfontosabb ügyekben a közbirtokossági tagok közgyűlése döntött. Évente kétszer, tavasszal és ősszel tartottak rendes közgyűlést, de a helyi körülményektől függően évente több rendkívüli közgyűlést is összehívtak. Az év eleji gyűlés az előző évi munkát értékelte és döntött az alkalmazottak felől, illetve az erdő- és legelőtisztítás módjáról. Az őszi-téli gyűlés a fakitermelés és a faosztás rendjét szabályozta. Rendkívüli gyűlést akkor hívtak össze, ha valamelyik közösségi alkalmazott helyett újat kellett választani, vagy nagyobb összegű beruházáshoz, vásárláshoz szükség volt a tagság egyetértésére. A közgyűlés időpontjáról dobszóval értesítették a tagságot. Rendszerint az iskolában vagy az elnök lakásán tartották vasárnap délután. A tagok kétharmadának kellett jelen lenni a szavazatképességhez, Felsőgyőrben a tagok birtokarány szerint gyakorolták szavazati jogukat. Az ügyek tényleges intézése a vezetőség, úrbéri vezetőség (Pusztafalu), illetve gazdatanács (Sajóvelezd), birtokossági tanács (Felsőgyőr) feladata volt. A vezetőséget 3-5 évenként választották újra. A testület vezetője az elnök, úrbéri elnök, közbirtokossági elnök. Általában valamelyik módosabb gazdát választották meg, de nem mindig a legvagyonosabbat. A rátermettség sokat számított, értelmes, megbecsült és törvénytisztelő embert választottak. Az elnök volt a közbirtokosság vezetője, elnökölt a gyűléseken, tárgyalt a község vezetőivel, az erdészeti hivatallal, képviselte a közbirtokosságot a hatóságoknál. Fakitermelésnél ő kérte a vágási engedélyeket, irányította a faosztást, gondoskodott a facsemeték ültetéséről, az erdő és a legelő tisztításáról, felügyelt a legeltetés rendjére, az apaállatok megfelelő gondozására, a falu határában, a legelőkön lévő kutak javítására. Ellenőrizte 18 Petercsák T., 1992. 60.; Mádai Gy, 1965. 126., 141. 19 Petercsák T., 1981.47. 20 Vö. Mádai Gy, 1965. 126.; Deli E., 1984. 86-87.; Petercsák T., 1979. 265-266. 930