A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

GODA Gertrúd: A hatalom és a művészet – a Miskolci Egyetem köztéri alkotásai

9. kép. Szász Endre: A tudás fája (1986) (fotó: Fojtán L.) finomkodás között az a művészetekben meglévő anomália tükröződik, ami a mü születési korszakát nagyon is jellemzi hazánkban (1986). Már kizárólag egy ember, a művész elképzelése érvényesül - már nem közösségi az alkotás - a hatalom csupán formálisan jelzi még létét, de igazán nem hisz a művészet fontosságában, jótékony irányban sem avatkozott be. A szabadság végtelensége sok művészt elbizonytalanít, s e mü inkább illusztratív, mintsem méltóságot hordozó reprezentativitás jellemezné. Bár méreteiben impozáns, de nem monumentális. A szép anyag (porcelán) és az artisztikus, de nem a jellemábrázolásra törekvő rajzi bravúr ekkora mértékben anakronisztikussá válik. A fal építészeti tagoltsága és a társmüvészeti motívum másmilyen osztottsága bizonyítja; a két művész nem állt közvetlen alkotó kapcsolatban. Az őshonos nyárfaligetből kihasított gondozott park ez idő tájt gazdagodott Gádor István pirogránit térplasztikáival. A geometrikus formákból komponált antropomorf motívumok a nagy nyitott téren elveszítik hatásukat, különösen amiatt az arány miatt, ami közte és a mögötte lévő nagy tömegű épület között van. Valójában a plasztikában rejlő értékek már régtől nem látszanak, hiszen azok régtől torzók. A gazdag változatosságot mutató vegetációval szépen harmonizál Kucs Béla (1925) Fekvő női akt című parkszobra. A nagyméretű mésztömbből csupán néhány síkkal kifejtett figura Henry Moore felfogásának gyors egyetemessé válását mutatja s azt, hogy szinte európai népművészetté vált e szobrászati felfogás. Az 1970-es évek óta e mű a diákéveket megszépítő tréfák központi szereplője. A külső tér tágassága olyan szép kezdeményezéseknek ad lehetőséget, mint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Társaink emlékére (1992) állított meditatív kompozíciója. Alkotója: Kanizsai László. Az elgondolkodtató, az idő múlását - mint napóra - idéző ötlet mindenképpen arra az ősi megfogalmazásra emlékeztet, amit 898