A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

GODA Gertrúd: A hatalom és a művészet – a Miskolci Egyetem köztéri alkotásai

még a Gresham körhöz tartozókat is, Szőnyi Istvánt, Bernáth Aurélt, amikor murális munkákat vállaltak (Népstadion metrómegálló freskóterv; A történelem c. freskó 1969). E három alkotóról is hasonló mondható el, mint amit a kollégiumokra tervezett domborművek kapcsán a szobrászokról megállapíthattunk. Nagy szakmai tekintélyt szerzett mesterek valamennyien, a Képzőművészeti Főiskola jeles egyéniségei, a korszak máig ható kiválóságai, akiket az évszázadban szinte példátlan módon - nagyon jó érzékkel segített hozzá a művészetpolitika olyan lehetőségekhez, amik aztán külön-külön is a nemzeti kultúránk grand art-ja lett. Ezúttal a központi hatalom jótékonyan inspirálta a művészetet, s korlátok között meghagyta a kiteljesülés lehetőségét. A szerteágazó képzőművészeti technikák valamennyiében otthonosan mozgó Hincz Gyula (1904-1986) csiszolt mészkőlapokkal burkolt falfelületre vési rá lendületes vonalait, hogy azzal szóljon a tudomány lehetőségéről és a békéből fakadó felszabadult örömről (1965). A rá jellemző himnikusság megőrzése mellett, de többi művétől átgondoltabban, világosabban fogalmaz. Tudatosan hangsúlyozva a rajzban a körző és a vonalzó alkotta szerkezetiséget, ami egy technokrata ízt ad, nem csupán Hincz ezen munkájának, hanem az egész életműnek. Hincz pontosan gazdálkodik a rendelkezésére álló 30 m

2-rel. A Kerpely terem (VII. számú előadó) folyosóval találkozó végfala mint exterieur jellegű belső tér egy üvegfal segítségével kapcsolódik a külvilághoz, s ezzel mintegy rálátást biztosít a murália egészére. (Sajnálatosan a gyakorlatban az épület forgalma nem így szerveződött.) Az évezredek óta kialakult, és jól felismert szimbólumok (gyémántkristály, homokóra, csigasor, üstökös még a pentagramma is, ami biztos nem a varázslat, hanem az ötágú vörös csillag jelképhordozó szándékával szerepel itt is, mint oly sok Hincz-művön) középpontjában a földi életünk szervező bolygója, a Nap áll. A kozmikus tér valódi meghódítása ekkor vált realitássá. Az űrkutatási programhoz az egyetem kutatói már ezekben az években sikeresen hozzájárultak, s eredményes munkálkodásukat azóta is kifejtik e téren. Hincz e művében mindezt képes visszaadni. Bár szabadon választ a léptékekben, és egy egész alakos martinász tömegét egy diadalmas női profil ellenpontozza, mégis a sűrűsödő és elhaló vonalrendek kiszámítottsága (tudós arcképe), az ólomsgraffito tiszta technikája és az egyetem sajátosságát hordozó eszme együttesen vissza adja az intézet műszaki jellegét és optimistán szól a tudományba vetett hitről, a szürkeállomány diadaláról. Az idő távlata megengedi, hogy bátran mondhassuk, a korszak egyik hazai vizuális csúcsteljesítménye: Domanovszky Endre (1907-1974) Disputa című gobelinje. Örömünkre szolgál, hogy az időszak legszuggesztívebb egyénisége a Miskolci Egyetemre olyan szabad kompozíciót készített, amiben már túllépett saját korlátain, felhasználta mindazon tapasztalatait, amit 1945-től módjában volt megtenni muráliáiban, sgraffitoiban (Dunaújváros 1955, Debrecen 1961). A rektori tanácsterem hosszanti falára a klasszikus felismerési módot, a kiprovokált vitát fogalmazta meg. A 15 méter hosszú, s közel 3 méter széles textília a terem egészének hangulatát meghatározó eleme. A monumentális murália kartonterve 1964-re már készen volt és négy év kellett ahhoz, hogy az 5-ös felvetésű kárpitot hét fő megszőhesse. Nem csupán a tudós filozófusok életnagyságú alakja, hanem a műben érzékletessé váló gondolatiság adja annak valódi értékét. Domanovszky hazánkban elsőnek veti el a klaszszikus gobelin felfogást, s egy új festői elvek szerinti tónusokra építkező, nagyméretű színes foltokkal alkot képet. Az az érzetünk, az új modern gobelinművészet teremtődött meg e művel, és feltevésünket az idő igazolni látszik. Domanovszky leredukálja általában 891