A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

GODA Gertrúd: A hatalom és a művészet – a Miskolci Egyetem köztéri alkotásai

1. kép. Medgyessy Ferenc: Építők (1956) (fotó: szerző) A relief technikában és a kőfaragásban otthonos művész a rendelkezésére álló felületre egy összetettebb kompozíciót készít öt méltóságteljes férfi alakjával. A már idős és beteg Medgyessy tulajdonképpen egész alakos önarcképpel búcsúzik az alkotó tevékenységtől, midőn mint egy ácspallér adja át tudását az ifjú nemzedéknek. Igencsak elgondolkodtató a műben megfogalmazott metafora is, hogy éppen keresztet ácsolnak. A függőleges elemet maga a mester tartja, a fiatalok pedig lendületes mozdulatokkal fűrészelik a vízszintes szárat. A figurák ritmusa, a kompozíció egésze, az alkotásból áradó gondolati mélység - a nagyon gazdag életúthoz méltó záróakkord. Az oeuvre egészét összegző remekmű még a művészről szóló monográfiákban sem kapott kellő hangsúlyt talán beárnyékolja azt az alkotótársak sematizmusa, vagy talán az a hit, hogy e késői művet már nem tekinthetjük teljesen autográfnak, hiszen tanítványai segítségére szorult a beteges mester. De a műből áradó szellemiség vitathatatlanul Medgyessy alkotó koncepcióját hordozó invenciózus művé avatja azt. (Érdemes megemlíteni, hogy Medgyessy legutolsó megvalósult köztéri alkotása, Herman Ottó álló szobra [1957] ugyancsak Miskolcra került [Papszer 1.], s ebben nem kis érdeme volt egykori tanítványának, Várady Sándor szobrászművésznek.) Az újonnan berendezkedő tanszékek hozták magukkal a tudós professzorok már meglévő büsztjeit. A 20. század elejének két, sokat foglalkoztatott akadémikus mestere Markup Béla (1873-1952) és Dankó József (1872-1955) azok alkotója. (Zsigmondy, Kerpely, Hermann Emil, Pech, Litschauer valamint Soltz és Cséti). Ezek közül néhány az 1981-ben átadott új aulában az alapítókat reprezentálja a bécsi neobarokk modorban megfogalmazva. Felfogásmódjuk miatt még régebbi érzetet keltenek mint azok valójában (1911-1930), de ezzel az intézet patinájának és kontinuitásának is méltó kifejezői lettek, mert maguk a portrék igen szépen mintázottak és elegáns előadásúak. Gazdag plaszticitá889