A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PIRINT Andrea: Moholy-Nagy László és a kubizmus

Apollinaire kubizmus-tanulmányát a második szám közli. Apollinaire alapvetően más szempontból közelíti meg a kubista festészetet, mint Riviére. Tanulmányának nagy része lírai hangvételű alátámasztása a kubista „tiszta festészetnek"; az igazság, a tisztaság és az egység eszméi tűnnek fel. Riviére-től eltérően Apollinaire a negyedik dimenzió megjelenésére hívja fel a figyelmet és ennek jelentését adja, valamint - szintén eltérően Riviéretől - felvázolja a kubizmus történetét is, majd ezt követően a kubizmus festészetén belüli irányzatok elkülönítését végzi el. Apollinaire négy irányzatot ismer fel, melyek közül kettőt párhuzamosnak és egyenértékűnek vél. így végül is alapvetően három tendenciát különít el, akárcsak Hevesy. A „tiszta irányzat"-hoz sorolja Apollinaire a „tudományos" és az „orfikus (zenei)" kubizmust, melyek a leginkább rugaszkodnak el a látott valóságtól. A „fizikai (természeti)" kubizmus alatt olyan irányzatot ért, amely a való világból veszi elemeit, melyeknek mértani leírását adja. S harmadik irányként jelöli a kitalált, ösztön sugallta elemekkei dolgozó ún. „ösztönös" kubizmust, melyet André Deraintől származtat. Hevesy szintén hármas felosztása nem követi teljes mértékben ezt a rendszert, mindazonáltal sok érintkezési pont található. Hogy felvázoltam Apollinaire felosztását, azzal célom az volt, hogy rámutassak kettejük müvészeteszményének eltérésére. Apollinaire számára a „tiszta irányzat" áll az első helyen, Hevesy számára ez a legabsztraktabb irány csak „spekulatív kísérletezés", és bár Hevesy az apollinaire-i „fizikai" kubizmusnak megfelelő módszert látja a legmegalapozottabbnak, tanulmányának utolsó mondatában mégis Derain kubizmusában jelöli meg a jövő számára a kiindulási alapot. Hevesy értékelése jól tükrözi a magyar aktivizmus első periódusának általános kubizmus-értékelését. A budapesti Ma-kör képzőművészete a kubista értelmi megközelítést az expresszionista érzelmi beállítottsággal igyekszik egységbe ötvözni, s ezt a figuratív művészet szintjén megteremteni. Ily módon a kubizmus absztraktabb, „tiszta ész"tendenciái előtt a magyar aktivizmus Budapesten még értetlenül áll. Kassák számára 1920-at megelőző programadásai tanúsága szerint a kubizmus csak egy volt a többi előremutató művészeti jelenség között. Az emigrációban azonban az első helyet foglalja el, amikor azt írja, hogy „a kubizmus keresésein át vezet a legbizonyosabb út a - művészethez",

18 és hogy „a kubizmus: a modern kor első művészeti iránya".

19 A bécsi Ma kritikusa, Kállai Ernő első alkalommal 1922-ben vet számot a kubizmussal, és - Kassákhoz hasonlóan - szintén benne látja megtenni az első lépéseket a Jövendő művészet" felé.

20 A kubizmus értékelésében bekövetkezett változás a Kassák-kör megváltozott művészeteszményével függ össze. A hazai figurativitást az emigrációban a non-figurativitás váltja fel, és a különféle izmusok szintézis-eszményének helyére a kubizmus tanulságaiból induló konstruktivizmus eszménye lép. Moholy-Nagy kubizmus-értékelése hasonló utat jár be Kassákéhoz. Figuratív művészként a kubista szerkezeti átírás csak egyik eleme az általa felhasznált művészeti örökségnek. Itthon meg kellett ismernie Apollinaire tanulmányát, s Hevesy révén a Riviére-féle megközelítést is. Többek között ezekkel az ismeretekkel érkezik Berlinbe, ahol csakhamar a Picasso hatására megszülető szuprematizmus és konstruktivizmus keríti hatalmába. S ahogy a konstruktivizmus befolyásával Kassák értékrendjében a kubizmus előrelép, úgy kellett átértékelnie Moholy-Nagynak is a kubista törekvés szerepét, és felfedeznie célját. 17 Apollinaire, G.\ A kubizmus. Ma, IV. évf. 2. sz.; a tanulmány különlenyomatban is megjelent „A kubista festészet" címmel. Budapest, Ma-kiadás, 1919. (Dénes Zsófia fordítása) 18 Kassák Lajos: Képarchitektúra. Ma, VII. évf. 4. sz. 19 Kassák Lajos-Moholy-Nagy László: Új művészek könyve, i. m. 20 Kállai Ernő: A kubizmus és a jövendő művészet. Ma, VII. évf. 2. sz. 882