A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban

hetősége.) S mindez az izraelita iparosoknak (akik már a világháború előtt élen jártak a lassan modernizálódó, „városiasodé" igények kielégítésében) műhelyeik bővítésével, néhánnyal több segéd alkalmazásával növekvő jövedelmeket biztosíthatott.

30 Az izraelita adófizetők között a régi kézműves szakmák képviselői már alig voltak (ezek a foglalkozások a két világháború között tovább hanyatlottak a városban), változás viszont a lakatosok és a bádogosok nagyobb száma (46, illetve 31 fő): többségük új iparos, akik munkalehetősége a megfelelő nagyipari ágazatok fejlődésének lelassulásával növekedhetett.

31 Az építőipar konjunktúráját a 36 asztalos és kárpitos, valamint a 23 „építész" jelzi (nagy részük szintén a világháború után kezdte iparát), hagyományosan magas viszont az adófizetők között az órások és ékszerészek (30 fő), illetve a fogyasztás bővülését kihasználó pékek (26 fő) és mészárosok száma. (Az utóbbiaké a marhakereskedőkkel együtt 39 fő, tehát a kereskedelem és az értékesítés továbbra is a szakmához tartozott.)

32 S ugyancsak a népességszám emelkedése tette lehetővé az izraelita kocsmárosok, kávésok és vendéglősök számának világháború utáni növekedését (az adófizetők között összesen 113-an voltak).

33 Az adatok bizonyították, hogy az ellenforradalmi korszak első évtizedében nem változott jelentősen az izraelita iparosság szakmák szerinti megoszlása: a dualizmus idején kialakult főbb arányok megmaradtak, s azokban az iparágakban jelentek meg új vállalkozók, ahol a '20-as évek konjunktúrája a legtöbb lehetőséget hagyta vagy teremtette meg (ami ismét e felekezet rugalmasságát, mobilitásának megőrződését jelzi). A kereskedelem különböző formáiban és ágazataiban sem volt jelentős az izraeliták arányának módosulása, igaz, magas számukból következően, az említett általános tendenciákhoz alkalmazkodniuk kellett. (Ezzel függ össze, hogy a zsidóság differenciálódása inkább a kereskedők között gyorsult fel.) Az állandó üzlettel rendelkezők csoportjában az izraelita kézmű- és rövidáru-, a ruházati és divatáru-kereskedések megtartották korábban szerzett fölényüket, stabil pozíciójukat. Tőkeakkumulációjuk lehetősége és intenzitása már a dualizmus idején a legkedvezőbb volt, amit a '20-as években megőriztek.

34 Üzletmenetük, vevőkörük kialakult sajátosságai sem változtak, legfeljebb belső differenciálódásuk erősödött: az egyre korszerűtlenebbé váló, kicsiny rőfösüzletek nem fejlődhettek (igaz, tulajdonosaik megtartották szerény egzisztenciájukat), velük szemben az „úridivat-", a férfi- és nőidivat30 Az elmondottakat jelzi, hogy Miskolcon az 1920-as években az önálló szabók, valamint a cipészek és csizmadiák száma alig csökkent (1920 és '30 között 348-ról 316, illetve 385-ről 337 főre, ezzel továbbra is kimagaslóan a legnépesebb szakmákat alkották), az alkalmazottaké viszont növekedett. A szabóiparban 261ről 573 (!) főre, ezáltal a cégek segédszámának átlaga 0,8-ről 1,8-re emelkedett, a cipészeknél és a csizmadiáknál 512-ről 521 főre (az átlagos segédszám 1,3-röl 1,5 főre). (Az utóbbi kategóriában pontatlanságot okoznak a cipészek és csizmadiák statisztikákban együttesen szereplő adatai. Nyilvánvaló ugyanis, hogy elsősorban az utóbbiak száma csökkent a világháború után, illetve cipésziparosok a jelzettnél több segéddel dolgoztak.) Jellemző továbbá a segédszemélyzet kategóriájában a tanoncok egyre növekvő aránya, ami ugyancsak ezen iparok fejlődését, az utánpótlás folyamatos biztosítását mutatja. MSK 72. k. 197., 94. k. 184. 31 Bm Lt. IV. 1925/B Egyesületi iratok 31. 32 Uo 1920 és '30 között az asztalosok és a kárpitosok száma 369-ről 596 főre, az órásoké 47-ről 57 főre, a pékeké 165-ről 326 főre emelkedett, a mészárosoké 86-ról 6l-re csökkent. (Az önállók és az alkalmazottak együttes adatai.) MSK. 72. k. 196-98., 94. k. 183-84. 33 A vendéglősök, szállodások, kávésok és kávéház-tulajdonosok száma (az önállókat tekintve) 1920ban 207 fő, 1930-ban, mivel a válság ezt az iparágat különösen sújtotta, 172 fő. Az izraelita adófizetők között, a 60 egyéb, külön meg nem nevezett iparos mellett, 31 „gyárost" találunk, akik a szilárdságukat megőrző üzemek tulajdonosai, s a közép- és nagypolgársághoz tartoztak. Bm Lt. IV. 1925/B Egyesületi iratok 31., MSK 72. k. 198., 94. k. 184. 34 Csíki i.m. (A miskolci zsidó kis- és középpolgárság...) különösen: 413-416. 862