A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)
kerámiát használták főzőedénynek, és az elmúlt háromszáz-négyszáz évben is elsősorban ebben lelték tetszésüket, asztalterítéknek és lakásdísznek használva a fazekasportékát. 2 Korong és kemence Már az ólommázas edényeket is egy gép, a fazekaskorong segítségével állították elő. Ez a masina annak bizonyítéka, hogy felismerték, milyen előnyök származnak a forgó mozgás elvének hasznosításából. (A találmányt Afrika és Amerika őslakói nem ismerték, nem is volt sem szekerük, sem korongolt kerámiájuk.) Bár Eurázsiában a kordék és szekerek kerekeinek alkalmazásával minden bronzkori társadalomban élő- vagy holtterhet tudtak szállítani, és a Közel-Keleten a IV. évezred elmúltával élvezték a vívmány előnyeit, sőt Európában is vannak a kerekeknek régészeti leletei a III. évezredből, a fazekaskorong alkalmazását valamivel később és lassabban kedvelték meg mindenütt. A találmány a III. évezredi Mezopotámiából terjedt el (Ur: i. e. 3500, Egyiptom: i. e. 2800, Nyugat-India: 2500, Kína: 1800), de Európában csak az i. e. I. évezredben látták be, milyen előnyökkel jár alkalmazása. (Amerika, Afrika vagy Óceánia lakói nem iktatták műszaki kultúrájukba.) A fazekaskorong talán monocentrikus találmány. Bár kezdeteit illetően sok a homály, további sorsa azonban áttekinthető. Bizonyos, hogy meg kell különböztetnünk több technikatörténeti fejezetet is azoknak életében, akik igényt tartottak rá. A legrégibb korong tengelye rögzített volt, csak a korong forgott, ezért a gépezet forgópontja a korong síkjában van. A fazekaskorong működését - műszaki elvének átalakításával - több ízben tökéletesítették Európában. Voltak olyan (lábhajtású) korongok is, amelyeket az i. e. 2. századtól kezdve egy álló tengelyre szereltek (bár ezeknek datálása kétséges!). Azok a masinák viszont, amelyeknek a tengelyük is forgott, a középkor manufakturális iparának leleményei. Az előbbi gépezeteknek a forgópontja a tengely felső végében van, mondhatni egy perselyben, ezáltal a gépezetet mintegy felfüggesztik. Annak ellenére, hogy az antik görögök és a kelták idején Dél-, Közép- és NyugatEurópában sikerrel forgatták a fazekaskorongot, ám ez a készülék még számottevően különbözött a középkorban használatos masinától. A vaskorit például két guggoló ember forgatta (az egyik a korongot tekerte, a másik a megmunkálandó edényt alakította), vagy egyetlen ember dolgozott, aki az egyik kezével az edényt formálta, míg a másikkal a korongot hozta mozgásba. A középkorban bevezetett újítás lényege a munkaerő takarékos, mondhatni intenzív hasznosítása. A korongot a fazekas a lábával hajtja, kezével pedig az edényt formálja. Egyes gépezeteknél két párhuzamos helyzetű korongot alkalmaztak, a fazekas lábával rugdosta az alsót vagy pedig egy pedál segítségével forgatta, hasonlatosan a pedállal hajtott esztergához vagy szövőszékhez, kerekes rokkához stb., tehát a középkori kolostori ipar, majd a városokban lévő fa-, textil- és fazekasipar műhelyeiben használatos termelékenyebb gépezeteihez. A kéz és láb aszinkron munkavégzése a középkor egyik legfontosabb technikai újítása. A középkorban a fazekasműhelyekről kélAnnis, 1992. 123-78., Barton, 1974. 167-81., Beckmann, 1975., Berti-Rossello Bordoy-Tongiorgi, 1986. 97-116., Blackmoor-Vince, 1994. 9-154., Blake, 1978. 303-11., Bonifay-Paroli-Picon, 1986. 79-96., Borremans-Wargininaire, 1966., Bruijn, 1979., Chapelot, 1975., Comba, 1978. 375-414., Comba, 1980. 920., Craiger-Smith, 1873., Davey-Hodges, 1985., Dehnke, 1958. 220-28., Dunning, 1968. 35-52., Francovich-Gelichi, 1978. 1-19., Gaimster-Redknap-Wegner, 1988. 4-40., Gaimster-Redknap, 1992., Gelichi, 1984.149-214., Gelichi, 1993. 229-302., Gross, 1991., Haarberg, 1973. 1-61., Hasse, 1975. 7-83., Hensel, 1956 2 . 281-300., Hint, 1962. 23-62., Holl, 1955. 147-98., Hübener, 1969., Hurst-Neal-Benningen, von, 1986., Jacobi, 1974. 100-52., Janssen, 1966., Janssen, 1983/c. 121-86., Kappel, 1969., Lobbedey, 1968., Lobbedey, 1986. 179-89., Löbert, 1980. 7-45., Maier, 1970., Mangelsdorf, 1994., Mannoni, 1975., Marti, 1985. 7-16., Meyer, 1980. 59-80., Mildenberger, 1951. 63-99., Peine, 1988., Pingel, 1971., Reineking-Bock, von, 1976 2 ., Stephan, 1981., Stephan, 1982. 65-122., Stephan, 1983. 95-120., Stephan, 1986. 219-308., Stephan, 1992.89-113. 715
