A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban

(7,6-ről 9,1%-ra) való növekedését, s nem a fogyasztási iparok, illetve az újabb, korszerűbb iparágak fellendülését eredményezte. (A textilipar részesedése pl. 1920-ban csak 3,4, 1930-ban 3,3%, a vegyészeti iparé az 1%-ot sem érte el.) Az ipar szerkezeti változását szintén ellentmondások jellemezték. 1920 és '30 között ugyan csökkent az önállók és nőtt az alkalmazottak aránya (az előbbieké 24,7-ről 21,4%-ra, míg a tisztviselőké 3,4-ről 4,1%-ra, a segédszemélyzeté 71,8-ről 74,5%-ra emelkedett), ez azonban nem a nagyobb, hanem az 5 fő alatti törpevállalatok számának növekedésével járt (az önállóságukat elvesztők ezekben kaphattak munkát), tehát a kisipar fölénye a két világháború között fennmaradt, illetve konzerválódott, s felvette a versenyt a nagyipar termelésével.

11 Miskolc kereskedelmi lehetőségei Trianon után ugyancsak alapvetően megváltoztak. Exportforgalma és közvetítőkereskedelme visszaesett, s a belkereskedelem került előtérbe (a közép-kelet-európai országok 1920-as évekbeli elzárkózó, protekcionista vámpolitikája miatt ez általános tendencia volt), ahol sikereket: jelentős forgalomemelkedést érhetett el. Borsod megyén kívül ide összpontosult ugyanis Zemplén és Abaúj, valamint Szabolcs, Hajdú és Heves megyék jelentős része (ezekben nem voltak Miskolchoz hasonló erősségű kereskedelmi centrumok), amelyeket a város ipara láthatott el. (Ezt megkönnyítette, hogy Miskolc vasúti gócpontjellege sem szűnt meg.) Mindezt igazolja, hogy a kereskedelemben dolgozók száma 1920 és '30 között tovább emelkedett (a keresőket tekintve 2626-ról 3315 főre, 10-ről 11,5%-ra), s a növekedés az 1930-as években is folytatódott (1941-ben 3774 fő, ami a keresők 9,6%-át alkotta).

12 Nézzük először az ágazat szerkezeti sajátosságaira vonatkozó adatokat.

13 A kereskedelmi és (hitelvállalatok) száma és aránya (%) 1920 1930 Összes vállalat 834 100,0 914 100,0 Segéd nélküli vállalat 443 53,1 494 54,0 1-5 segéddel dolgozó vállalat 351 42,1 351 38,4 6-10 segéddel dolgozó vállalat 22 2,6 44 44,8 11-20 segéddel dolgozó vállalat 13 1,6 20 2,2 20- segéddel dolgozó vállalat 5 0,6 5 0,5 2. táblázat A táblázat jelzi, hogy a világháború után a kereskedelemben szintén megmaradt a kisvállalatok abszolút fölénye: az 5 fő alatti cégek aránya 1920-ban és '30-ban is meghaladta a 90%-ot, a vállalkozók több mint fele egyedül dolgozott, az átlagos segédszám mindkét időpontban 1,6 fő. (Az iparban az átlagok magasabbak voltak: 2 és 2,2 fő.) Jellemző továbbá, hogy 1920-ig - ellentétben az iparral - a néhány segédet foglalkoztató vállalatok száma nőtt intenzíven, a világháború után viszont a tendencia megfordult, mivel az új üzletek többsége segéd nélkül alakult. A koncentráció folyamata tehát a keres11 Az ipar főcsoportjainak adataira: MSK 72. k. 54-55., 94. k. 88-89. 12 Az 1930-as értékek Miskolcot a főváros után a második (!) helyre sorolták. MSK 72. k. 54-55., 94. k. 88-89., Történeti Statisztikai Közlemények (a továbbiakban TSK) 1941. 4. k. 432-33. A többi magyarországi város összehasonlító adataira: Ruisz Rezső: A magyar városok iparosodása. Statisztikai Közlemények 95. k. I. sz. 22. 13 MSK 72. k. 274-75., 86. k. 136. 858