A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DOBROSSY István: „Megay”-cukrászdák Kassán, Rimaszombaton és Miskolcon

szolgálatra alkalmatlannak minősítette. A háborús, majd a háborút követő években, hogy valóban működött az üzlet, bizonyítja az a vizsgálati ív is, amelyet 1917-1922 között vezettek. (Valójában hatósági ellenőrzések alkalmával kiállított dokumentumgyűjtemény ez, amely feltünteti a vizsgálat, vagy ellenőrzés napját, a vizsgálatot lefolytatok nevét, az észlelt szabálytalanságokat, s az azok megszüntetése érdekében tett intézkedéseket. A hat év alatt 26 alkalommal végeztek ellenőrzést, s minden esetben, mindent rendben találtak. Az utolsó ellenőrzéseket 1922. április 25-én, halála napján, majd május 29-én, június 19-én és 24-én végezték. Ezek a bejegyzések azt bizonyítják, hogy a Megaycukrászda a tulajdonos halálát követően is folyamatosan üzemelt, tehát személyzete még egy ideig együtt maradt. A háborút követő, s Megay halálát megelőző években a miskolci cukrásziparról, illetve a mesterség képviselőiről az 1919/1920-ban kiadott városi cím- és lakjegyzék ad tájékoztatást.

5 Eszerint a városban 8 cukrász, illetve üzemelő cukrászda volt, s ezek a következők: Megay Róbert, Széchenyi u. 48., Denecke Ceazár, Széchenyi u. 92., Reisch Adolf, Kárpitos u. 2., Rábel Antal, Széchenyi u. 15., Vida és Gradwohl, Gyöngyvirág u. 12., Josifov Deyko, Akác u. 8., Saducz Béla, Soltész Nagy K. 6. és Trillhaas Gyula, Városháztér 13. (Ezek a házszámok 1927/1929 között megváltoztak, tehát azonosításra csak ezek ismeretében alkalmasak!) Megay Róbert időben utolsó személyes dokumentumai egy román-magyar nyelvű igazolvány, amelyet 1919. augusztus 22-én állítottak ki, s az az útlevél, amelyet 1920. augusztus 23-án használt. Az útlevél is bizonyítja, hogy gyakorta megfordult Kassán, ahol még édesanyja és testvérei éltek. Utolsó levelét 1922. február 13-án írta Kassára, amely nemcsak jellemző korkép, családtörténeti bemutatás, áttekintés, hanem egy betegségtől meggyötört, megtört ember utolsó üzenete is. A levél a következő: „Drága jó Édes mamám! Kedves leveledet Január 28-ról megkaptuk és rosszul eső érzéssel vettük belőle tudomásul hogy január elsején küldött hosszú 8 oldalas levelünket, amelyben Guszti kivételével mindnyájan írtunk neked nem kaptad meg. A Jó Isten úgy látszik nem engedi meg hogy a lelkek megbéküljenek, mert ugyan kinek mi jója lehet abból, hogy a gyermeknek a szülőhöz írott ártatlan családi vonatkozású levelét megsemmisíti vagy visszatartja. Lehet, hogy ezt a levelet sem fogod megkapni, azért mégis megkísérlem hozzád juttatni. •" Mély sajnálkozással olvasom leveledből, hogy olyan súlyos beteg voltál. No hát neked meg nekem drága mamuskám, nekünk kettőnknek olly erős szervezetünk van, hogy amit mink ketten ki bírtunk már az életben, azt nem hiszen, hogy minden századik ember el bírja szenvedni. Ajánlott leveledet a fényképpel megkaptuk és igen szépen köszönjük, hála Istennek igazán jól nézel ki. Gödry (ti. Márta nevű nővérének a férje) is igen beteg volt. Tüdőgyulladás és mellhártyagyulladás egyszerre, az orvos már le is mondott róla. 3 napig folyton félre beszélt, de már teljesen felépült. Mink csak meg volnánk valahogyan én még ráadásul valami asthma félét kaptam, úgy hogy alig tudok néha lélegzetet venni pedig dolgozni is muszáj mert hála a Jó Istennek hogy 2 hónapig nem volt olyan súlyos a gyomorbajom. Hát el maradott ez a közönyösség minden iránt és el kezdtem finanszírozni az üzletet és így most már legalább annyit tudok keresni, hogy becsületes kosztot ehetünk, és családom néha a színházba 5 Tóth K., 1920.45-46. 848